Kedves Finomság Kedvelők!

 

A napokban lesz 2 éve, hogy útjára indítottam a blogomat. Számomra ez az összefoglalója a (hobbi)cukrász tevékenységemnek – immáron 5 évnek-, ami alatt rengeteg tortát volt szerencsém elkészíteni és egyre több finom receptet kipróbálni. Remélem, hogy a gyűjtemény még nagyon sokáig bővülni fog. Azonban egy blognak kétség kívül célja, hogy legyenek Olvasói, akik figyelemmel kísérik, sőt talán ihletet kapnak egy kis sütögetéshez is, akár még komolyabb torta megalkotásához is.  És Ti vagytok! :) Úgyhogy itt az ünnepélyes ideje, hogy megháláljam Nektek eddigi figyelmeteket.

Nem régiben készítettem egy tündérédescukorborsó kisfiúnak ezt a tortát a második szülinapjára. Szülei nagyon kedves barátaink, nagyjából elmondták, hogy miket szeret Szilárdke, de egyébként teljes szabadkezet kaptam. :)

Tekintettel arra, hogy a kis úrfi kifejezetten az egyszerűbb ízekért van oda, így a jó kis kakaós piskótát, finom vaníliás fehércsokis mascarponekrémmel vegyítettem. A recept nem nagy újdonság, hiszen a sütés nélküli citromtortánál nagyon-nagyon bejött ez az alap, amit ezúttal lemon curd helyett vaníliaporral (Toldi Fűszer 7g-os kiszerelésben) fűszereztem. Igaz, hogy így ebben az összeállításban személyesen nem teszteltem, de szerencsére pozitív visszajelzést kaptam. Végül is külön-külön finom volt, akkor egyben miért ne lenne, igaz? Mindig ebben bízom, ha újítgatok, márpedig ez előfordul. ;)

 

Egy aprócska családi összejövetelre (120! fő) készült az alábbi torta, ahol sok a gyerkőc. Nekik színes és vidám torta járt, ugyanakkor egy felnőttnek éppen szülinapja is volt, neki szülinapos köszöntős dukált. Kiváló ötletként kaptam a bohócot, aki egyben szórakoztatja a gyerekeket és megköszönti az ünnepeltet. A többi már az én dolgom volt és ez lett belőle:  

 

A Macis torta hetében egy Pacis tortát is kértek tőlem, amit különösen szívesen készítettem a témája miatt. Mondjuk nem annyira a pacit, mert hát attól eléggé tartottam. Nem is csoda, ugyanis a formázás kezdetén még kérdéses volt, hogy kutya lesz-e vagy ló. ;)

Ám a fehér kerítést, a festett fűszálakat, a fa táblácskákat és a felhőket imádtam csinálni. Tekintettel, hogy ez is trüffel torta volt, így új recept most sincs, de következzenek a képek! :)

 

Egyszer már készítettem csíkos tortát egy pici lánynak a családban. Színes, viszonylag vastag csíkokból raktam össze a torta oldalát. A technika, miszerint a kerületnek és magasságnak megfelelő téglalapot vágok ki a kinyújtott cukormasszából, majd arra ragasztom fel a csíkokat még vízszintes állapotban, akkor bevált. Most is így ugrottam neki a jó kis feladatnak.

Az Ünnepelt kívánsága egy elegáns, cukorvirágokkal díszített torta volt. Kaptam több képet is, melyek között volt fekete-fehér csíkos, illetve arannyal díszített. Nos, nekem mindegyik tetszett, és mivel pont előtte láttam egy olyan tortát, amin a fekete-fehér csíkok közé csempésztek egy aranyat is, így könnyen megvolt az ötlet, hogy hogyan gyúrjak egybe minden tetsző elképzelést. A kívánságok közt egyébként ott volt az én kedvenc boglárkám is. Úgy gondoltam, hogy a választott színek a rózsaszín virágokkal jól is fognak mutatni, bár végül kiegészítettem még két rózsával és egy fantáziavirággal, valamint bimbós ágakkal,  így aztán egész kis pofás csokor csüccsent a torta oldalára.

 

 

Újra itt. :)

 

Kicsit pihentünk, kicsit lazultunk, de sajnos most is gyorsan teltek a napok, úgyhogy máris folytatódnak a tortás hétköznapok.

 

Éppen csak, hogy haza értünk a nyaralásból, máris következett nővérem szülinapja. Idő hiányában arra nem igen volt esély, hogy csilivilin díszített tortát kapjon, sőt hogy egyáltalán lett ünnepi torta az egy korábbi peches esetnek köszönhető. Még utazásunk előtt szintén tesókám kérésére gyártottam volna egy fincsi málnakrémes tortát citromkrémes cupcake-ekkel, de sajnos az az apropó dugába dőlt. A piskótát viszont már lesütöttem és elkészítettem a málna- illetve lemon curdöket, mire mindez kiderült. Nem volt mit tenni, életemben először bedobtam a fagyasztóba mindent, beleértve még egy 500 ml-s mascarponét is, hogy akkor itt az idő kipróbálni, hogy mit tesz ezekkel a finomságokkal egy kis hibernálás.

 

Amióta elkezdtem tortákat készíteni, egyre fontosabbá vált számomra, hogy minél szebb képekkel tudjam bemutatni az alkotásaimat. Soha nem végeztem semmilyen fotós tanfolyamot, de jó ideje járt már a fejemben, hogy kellene. Már azt hatalmas fejlődésnek éreztem, hogy a semmilyen hátterek és körbe vagdosás helyett áttértem a fotókarton előtti fényképezésre. Több színben is beszereztem ilyen kartonokat, de végül mindig a halvány, pasztell bézs és sárga jött be. Ezek előtt jön ki általában jól a torta formája, színei, stb. Úgy lőttem a képeket, ahogy éppen tudtam, délelőtt napfénynél, délután és este felé lámpafénynél. Nincs extra jó gépem, még csak nem is tükörreflexes, de egyelőre a célnak szerintem tökéletesen megfelel. A képeket utóbb a PhotoScape program segítségével tunningolom, azaz a rossz fények okozta sötétebb részeket, a torzult színeket igyekszem helyreállítani, de legalábbis a valóságoshoz közelibbé tenni.

 

Volt nekem egy tündér Nagymamám, aki mennyei finom baracklekvárt főzött be minden évben. Még azt is bevállalta, hogy nővéremnek és nekem nádcukorral készítse. Sajnos Ő már odafent süt-főz, így magamnak kellett megoldanom, hogy idén is roskadozzon a lekváros polc a spájzban. Na jó, tavaly már volt egy próba, ami elég jól sikerült, sőt idén ugyebár az eperlekvárral is megküzdöttem, úgyhogy bátorságban és lelkesedésben nem volt hiány.

Eddig megúsztam, hogy ebben az őrült kánikulában sütögessek, és torták burkolásával küzdjek, de sajnos eljött az idő, amikor muszáj volt a beígért cukiságokat valahogyan elkészítenem.

Történt, hogy egy kedves ismerősöm megkeresett, hogy csinálnék-e neki egy jó krémes, habos-babos tortát, amit egy kisfiú az 1 éves szülinapja alkalmából megrendezett fotózáson szanaszét maszatolhatna. Hát erre hogyan is mondhattam volna nemet?

Amúgy is éppen itt volt az ideje, hogy kipróbáljam a krémes díszítésnek ezt a fajtáját. Noha nem vagyok maradéktalanul elégedett az alkotásommal, még úgy sem, hogy kb. háromszor szedtem le és nyomtam újra a rózsákat, szerencsére ezek a hibák nem jönnek ki a fotókon. (Ha meglesznek a profi képek, természetesen azt is megmutatom majd Nektek, remélhetőleg a tündéri kisfiúval együtt.)

 Mint azt már említettem a korábbi élménybeszámolóban, Párizsban szert tettem két gyönyörű és nagyon hasznos francia desszert könyvre. Ezekben keresgéltem, amikor is férjem születésnapjára valami mákos-citromos desszerttortát akartam összedobni. Nos, azért csak „kicsit franciásan”, mert mint az látható lesz a képeken, annyira vagyok távol még egy igazi gyönyörű francia tortától, mint Makó Jeruzsálemtől. No, de mindent el kell kezdeni valahol.

Szóval következzen egy májusi próbálkozásom, amit még nem volt alkalmam megosztani Veletek, de most megmutatom, hogy mire jutottam.

Alapvető probléma volt, hogy a franciák annyira nem használnak mákot, legalábbis ebben a két könyvben egy darab receptben sincs mák. Persze ettől nem jöttem zavarba, mert simán megújítom én a legtutibb francia receptúrát. ;)

Kiinduló pont egy olyan tészta volt, melyet a franciák Biscuit à la cuillère-nek neveznek… ez valami kanalas kekszet jelenthetne, de nem az, úgyhogy nem erőltetném a fordítást.

Legyen most simán Mákos piskóta, melynek a hozzávalói a következők:

Ismét egy szuper hétvégét töltöttünk Kisecseten és a 40°C dacára bizony begyújtottuk a kemencét és a grillt is. Persze a tűzzel nem én foglalkoztam, én csak gyúrtam, kelesztettem, nyújtottam és készítettem a tésztákat. Szokás szerint sült kenyér és pizza a kemencében, valamint az első próbás kürtőskalács a grillen.

 

Volt némi baki, ugyanis a tűz mesterei(m) nem voltak csúcs formában. Nem fűtötték fel eléggé a kemencét, úgyhogy a pizza 15 perc helyett 30-40 percet sült, miközben igyekeztek helyre hozni a hibát. A grillről visszapakolták a parazsat a kemencébe, további fákat tettek be, de az ugyebár idő, míg felfűt a kemence.  A pizza ugyan így is finom lett, de közben a kenyértészta már kétszer akkorára dagadt, mint kellett volna. Sebaj, végül az sem lett rossz.

 

Közben a grillnél maradt parázs meg már szinte kihűlt, így sikerült is egyből megtapasztalnunk a kürtőskalács egyik alapvető hibáját. Mindjárt el is árulom, de következzen először is a recept.

 

Tegnap ünnepeltük Édesanyám születésnapját és e jeles alkalomra készítettem egy vintage hangulatú tortát, ami belül könnyű narancsos-gyömbéres piskótát és habos citromkrémet rejtett az én drága Anyukám ízlésének megfelelően. Mindenképpen valami szép, virágos tortát képzeltem el neki, apránként alakult ki az elképzelés, hogy halvány rózsás, csipkés külsőt varázsoljak.

 

Ez azért is volt külön érdekes számomra, mert így két új technikát is kipróbálhattam.

Hétvégén ismét Kisecseten jártunk. Tudjátok, ahol kemencében szoktam sütögetni mindenféle finomságot... és jajjj, de szeretem! :)

Ezúttal is készült több minden, többek között Focaccia rozmaringgal és fokhagymával, amit sajnos a kemence őreim odaégettek, de azért nagyjából a felét még el tudtuk ropogtatni.

Aztán készült teljes kiőrlésű hagymás kenyér, ami nagyon jól sikerült. Szépen megkelt, ennek köszönhetően annyira könnyű lett a tésztája, hogy el is terült. Szóval kissé lapos lett, de teljes kiőrlésű kenyérhez képest igen ízletes. Persze jó sok hagymát dinszteltem bele sóval, borssal, ici-pici pirospaprikával. No, erről nincsen fotóm, mert nem volt időm ilyesmire az éhenkórász nép mellett...

Egy cukor kisfiúnak holnap lesz a keresztelője, és eme jeles alkalomra kérte Anyukája, hogy öntsem tortába a Dávid kiságyának végén lévő maci díszt.

 

Belülről csokis piskóta közé bőségesen kent trüffelkrémet rejt a maci "kidolgozott" teste, némiképpen megbolondítva egy kis házi málna-ribizli lekvárral, mellyel minden piskótalapot megízesítettem.

 

Megint szép kihívásnak ígérkezett, hogy a 3 adag piskótából kifaragjak egy macit, ráadásul olyat, ami hasonlít is az eredetire. Aztán valahogy csak összeállt, pedig közben ilyen lehetetlen fázisok voltak. Még akár kuglibábu is lehetett volna belőle. ;)

 

Barátnőm unokahúga 7 éves lett. Tavalyi szülinapjára is én készíthettem a tortáját, a téma akkor is adott volt: Monster High. Kicsit bíztam abban, hogy idén újítunk, de nem. Hiába telt el egy egész év, a téma ugyanaz, leszámítva hogy ezúttal másik szereplő hölgyike lett a befutó. Meg volt adva kérem szépen, hogy Clawdeen Wolf, a farkasember lánya legyen a figura, a torta pedig kívülről lila, belülről kinder csokis legyen.

 

Elkezdtem receptet kutatni, mert hogy kinder tortát még nem csináltam. A legjobban a Miele főzőiskola oldalán talált változat tetszett meg, bár azt nem igazán tudom elképzelni, hogy minek 2*8 dl tejszín a krémekhez, ráadásul úgy, hogy mindkettőbe csak 200 g csoki kerül. Szóval inkább mentem a saját fejem után és eddigi tapasztalataimra hallgatva kicsit átvariáltam a receptet. Előre szólok, hogy szerintem ez a torta lett minden idők leggigantikusabb kalóriájú tortája, ami legalábbis az én konyhámban készült. De megéri kipróbálni, akkor is, ha nem csilivili burkolt torta, mert hihetetlenül finom! Igaz, hogy én csak darabjaiban kóstoltam, de a tesztelőktől is abszolút pozitív visszajelzés érkezett, úgyhogy bátran ajánlom.  

 

Kinder torta Bombolone módra

 

Mogyorós piskóta (17 cm átmérőjű formához)

Van nekem egy tündéri fodrászom, aki nagy Oreo keksz rajongó. Egyszer beszélgettünk róla, én nem értettem, hogy mi ez a nagy hajcihő az Oreo körül, mit tud az a keksz, amit mondjuk a Pilóta nem. Timi nem győzködött, de hatására megkóstoltam. Elsőre nem nyűgözött le, de aztán szép lassan meg-megdézsmáltam pár dobozzal, amikből egyébként sütni szándékoztam volna meglepi sütit pont Timinek, csak valahogy nem jött össze időben a látogatás. Apránként viszont megszerettem. Annyiban biztos jobb, mint a Pilóta, hogy vékonyabb a keksz réteg, ezáltal könnyebben harapható, kellemesen roppanós. Szóval összebarátkoztunk és eljött az az idő is, mikor végre meg is tudtam sütni a meglepetés sütiket.

 

Nem siettem el a dolgot, gyakorlatilag szezonzáró pillanatban próbáltam ki az eper és rebarbara együttműködését. Életemben nem ettem még rebarbarát, igazából azt sem tudtam, hogy milyen ízre lehet számítani. Annyit tudtam, hogy úgy néz ki, mint a zellerszár, amit egyébként nagyon szeretek, csak éppen rózsaszínű, többé-kevésbé.

 

Múlt héten újra alkottam a galléros tortát, ezúttal egyszintes változatban. Több okból is tettem ezt, egyrészt ki akartam próbálni a levendulás trüffelkrém és a lemon curd párosítását, másrészt pedig gyakorolni akartam a cukorvirágokat, azon belül is a boglárkát, ami így végül meg is maradt nekem. :)

 

Jelentem, hogy ez az ízkombó is átment a teszten, kis családomnak ízlett és dicsértek ott is, ahova még csurrant-cseppent belőle.

 

A levendulás trüffelkrém és a lemon curd receptjét megtaláljátok egy korábbi bejegyzésemben, akkor külön-külön használtam őket:

Sajnos rohamosan közeleg az eperszezon vége, de még maradt néhány nap a befőzésre, ha kedvet kapnátok. Már pedig remélem, hogy fogtok, mert egyrészről ez pofon egyszerű, másrészről pedig nagyon finom és kis csavarral igazán különlegessé tehető.

 

Nem vagyok egy nagy gyümölcsös, de speciel az epret imádom. A legegészségesebb verzió az, amikor magában eszem, vagy banánnal és narancslével összeturmixolom. Kevésbé vághatok fel a nagy egészséges gyümölcsözéssel, ha mondjuk palacsintába töltöm őket egy ínycsiklandó nutella rétegre, majd a tetejére tejszínhabot nyomok, viszont ez a legeslegfinomabb palacsinta! :)

Egy kedves barátnőm fia most érettségizett és volt szerencséje éppen közben ünnepelni a születésnapját is. Végül kicsit halasztva, de tortát is kapott.
 

Miről is szólhatna a tortája, ha nem az ő szent törzshelyéről, az íróasztaláról, ahol kis kora óta kitanulta az informatika szinte minden csínját-bínját. Bár állítólag csak egy laptop és egy tv van rajta, én még rápakoltam jó néhány kiegészítőt, hogy színesebb, változatosabb legyen a kép. Lámpa, tollak, könyv, kakaó és hát ugyebár egy kis csoki, mert az sem hiányozhat. Mivel fiús színekre és megjelenésre volt szükség, így döntöttem a hajópadló, valamint a szürkéskék szín mellett a torta oldalára. Kricky tanfolyama óta, imádok faerezetet csinálni, amit egyébként porfestékkel és airbrush-val is kiválóan lehet megjeleníteni. Ezúttal én porfestékkel árnyaltam.

 

Nem régiben újra felkérést kaptam egy focilabda torta elkészítésére, ezúttal Real Madrid színekbe öltöztetve. A logót el is készítettem és a nagy napon neki álltam a félgömb formájú, valamint a sima kerek piskótákból és a mascarponéval kikevert málnavelőből összeállítani a tortát. 

Kicsit izgultam ám, hogy megint olyan jól sikerüljön, mint először, de végül nagyon csapni való focilabda lett belőle. :(

 

Éppen kentem volna már körbe a betöltött tortát csokoládé ganache-val, amikor megcsörrent a telefonom.

Izgalmas kérés érkezett nem régiben hozzám, miszerint egy vonat rajongó kisfiúnak készítsek konkrétan egy Nohab mozdonyt. Ugye mondanom sem kell, hogy fogalmam nem volt, hogy mi az a nohab. Úgyhogy szokás szerint a gugli képtárát hívtam segítségül, és persze ha már járműről van szó, akkor a férjemet sem hagyhattam ki a buliból.

 

A cicussal egy napon, tehát másodjára is meg kellett villantanom faragó képességemet, bár azért ez körökkel könnyebb eset volt.

Van néhány tortám az elmúlt hetekből, amik bemutatásra várnak. Elsőként ma egy alvó kis cicát mutatok Nektek. Nagyon örültem a kérésnek, mert nem volt még ilyen a repertoáromban. Egyszer réges-régen, Kricky tanfolyamán csináltunk egy hasonló fekvő kutyust, igaz hungarocell alapra, azóta vártam az alkalmat, hogy ehető változatban is készíthessek valami hasonlót.

 

 

Pár héttel ezelőtt egy fantasztikus gasztro kalandban volt részem, amit végre sikerült szavakba is öntenem. Rengeteg fénykép és emlék van a segítségemre, nem beszélve ízlelőbimbóim eddigi tán legszebb élményeiről, így könnyű dolgom van, hogy visszarepítsem magam Párizsba.

Bár már jártam korábban is ebben a gyönyörű városban, de most először, amióta elkezdtem kacérkodni a cukrászattal. Részemről az abszolút cél a francia desszertek egészen közvetlen felfedezése volt.

 

Bár kicsit eltűntem innen, de azért közben is zajlik az élet a konyhában. :)

 

Péntekre egy biciklizést kedvelő férjnek és apukának készült egy hegyes-dombos torta, ami belül kakaós piskótára kent házi málnalekvárt, minden szinten egy réteg marcipánt és a kedvenc trüffelkrémet rejtett magában. Ez egy igen ínyenc kombináció, ajánlom mindenkinek, aki egy kis változatosságot vinne a megszokott sima csokitortájába.

 

A recepteket már biztosan jól ismeritek, de aki még nem próbálta, íme: 

Pár hete, férjem névnapja alkalmából az az ötletem támadt, hogy valami sörös finomsággal kellene meglepnem őt. Na most, számomra ez egy paradoxon, lévén, hogy utálom a sört.

 

DE! És itt jön a lényeg: EZT MINDENKINEK KI KELL PRÓBÁLNIA, MERT NAGYON DURVÁN FINOM!!! :)

 

Szóval, szokás szerint elkezdtem keresgélni a neten, hogy egy igazán szimpatikus receptre bukkanjak. Vagy többre, mert ugye nem áll távol tőlem a több receptből való variálgatás. Előre bocsájtom, hogy ezúttal sem volt másként. ;) Rátaláltam Nigella Chocolate Guiness Cake receptjére, ami képre is és hát Nigella miatt is hamar meggyőzött. A krémen azonban elgondolkodtam, úgyhogy végül a mostanában rajongásig megkedvelt fehércsokis mascarponés krém mellett döntöttem egy kis csavarral... de haladjunk szépen sorjában. Következzen a recept.

 

 

Sörös csokoládé torta

 

Hozzávalók:

(fél adag kis tortához)

 

Nagyon izgalmas és dolgos hetet zártam. Egyszer már írtam, hogy néha érdekes módon összejönnek hasonló jellegű torták ugyanazon hétre és tényleg! Ezúttal a művészvilágba "törtem be". :)

 

Két kedves ismerősön keresztül kaptam a megtisztelő felkéréséket, hogy egyrészt egy festőművésznő kiállításának megnyitójára készítsek egy elegáns tortát sütinyalókákkal, másrészt pedig a Magna Cum Laude zenekar új dobosának 22. szülinapjára alkossak egy dob tortát. Méreteikben, ízesítésükben is hasonlóak voltak. A közkedvelt és masszív trüffeltorta volt az alap mindegyik torta esetében, amit kandírozott naranccsal, illetve házi málnalekvárral vagy éppen mascarponés erdei gyümölcskrémmel variáltam.

 

Bevallom, hogy bár a dob torta munkásabb volt, hisz ott meg kellett küzdenem a festékszóróval is, amit mivel csak hébe-hóba használok, még mindig kihívás számomra, ugyanakkor persze a cukorvirágok is igényeltek néhány órácskát, de összességében mindkét tortát nagy örömmel, lelkesen készítettem.

 

Most legyen a képeké a főszerep, de hamarosan hozok majd egy új, mennyei receptet is.

 

Nagy volt a készülődés a házunk táján, mert meghívtuk a kis családunkat egy kellemes húsvéti ebédre. Végre összeültünk mindannyian, ha már ez Karácsonykor elmaradt. Persze ahogy akkor is lett volna, most is volt némi együttműködés, mert a sonkát és az elmaradhatatlan francia salátát a fincsi kaszinótojásokkal Anyukám vállalta magára. Mi meleg étel fronton besameles zöldségkeverékkel töltött pulykaalagúttal és gombafejekkel készültünk, valamint a nagy kedvenc lilahagymás krumplipürével.

 

És bár ezek mind nagyon-nagyon finomak voltak, amit ide hoztam Nektek:

- Kalács, ezúttal diétásabb változatban

- Bonbonok mindenféle izgalmas ízekben, ezeket hozta a Nyuszi a vendégeknek

- Diós répatorta, ami újdonság a repertoáromban

Az autós formatorta a mumusom, az egyik legalábbis. De nem csak nekem, a tortások között úgy általában nem ez a kedvenc téma. Ennek ellenére, ha valaki egy ilyen tortával szeretné meglepni a szerettét, akkor bizony neki kell veselkedni a faragásnak.

Eddig egy autós tortát csináltam, úgyhogy éppen itt volt az ideje az újabb kihívásnak. Bár próbáltam másik irányba terelni az elképzelést, végül abban maradtunk, hogy legrosszabb esetben egy karikatúra autó lesz belőle. ;)

Visszatért kedvencem az Erdei sünis torta, ezúttal kisebb változatban egy kis családi ünnepségre. Az előző heti bulin a nagy tortán kívül  a falánk társaság ledózerolta gyakorlatilag az egész kis erdőt, a buli végére nyoma sem volt se gombáknak, se főhőseinknek, a süniknek, de még a tábla is eltűnt madarastul. Kedves egészségükre! ;)

Nem volt mit tenni, újra gyártottam a hazafias kis sünikét, hogy március 15-i Ünnepeltünknek e kerek évfordulójáról csak azért is megmaradhasson ez a kis részlet emlékbe. A torta könnyű málnahabbal töltött csokoládés piskóta volt, amit kívülről enyhén felvert sűrű, tartalmas csokikrémmel kentem körbe megint megidézve egy fatörzs mintázatát, bár most másik módszert választottam. Íme az eredmény.

 

Múlt hétvégére az egyik kedvenc témámban élhettem ki magam: sünik, fatábla, gombák... egyszerű krémes burkolat, színes, aranyos cukorfigurák, amolyan kis erdei részlet. Mindez megspékelve némi hazafias érzelemmel, ugyanis Ünnepeltünk e jeles napon, azaz március 15-én látta meg a napvilágot. Igaz, nem 1848-ban, de hagyományosan megjelent eddig is az ünnepi tortáján, így én sem hagyhattam ki.  

Először ugyan kicsit megijedtem, hogy a piros és a zöld milyen harsány színek egy tortára, együtt legalábbis, de aztán beugrott, hogy legyen kokárda a süni hátán, a szokásos alma helyett. Később mondjuk feltűnt, hogy azért a fű és a gombák is visszahozták a magyar zászló színeit, ami így természet(es)nek is hatott. ;)

 

Imádom, amikor 4 éves kis cukorfalatkáknak olyan határozott elképzeléseik vannak a szülinapi tortáikat tekintve, hogy csak pislogok. Nálam most először landolt Jégvarázsos kérés, de itt kérem az egész mesét meg kellett (volna) jeleníteni. Ugyanis a kis ünnepelt nem csak a kastélyt és 1-2 figurát, hanem az összes fontos szereplőt szerette volna látni a tortáján. :) Tehát Elsát, Annát, Olafot a hóembert, Svent a szarvast, de még a fiúkat is, Hanst és Kristoffot. Hű, kicsit berezeltem, meg osztottam-szoroztam és bizony azt kellett mondanom, hogy a figurákat nem vállalhatom. Ennek több oka is volt. A legfőbb, hogy nem tartok ott, hogy tutira hozzam az eredeti Disney vonásokat, márpedig egy ilyen tortán az elég fontos. Aztán ennyi figurát elkészíteni ráadásul olyan sok időbe telt volna, hogy tán még most is azokat csinálnám. Hisz maga a kastélytorta "megépítése", amiben végül megegyeztünk, is volt majdnem 12 óra tornyostul-mindenestül. Bár alapvetően annak a híve vagyok, hogy a tortán legyen minden ehető (még ha a kemény cukordíszek mégsem feltétlen az ép fogak barátai), de ez esetben jobbnak láttam, ha a műanyag figuráknál maradunk. Sok tortán láttam is ezt a megoldást, de nem mellesleg lehet velük játszani később is: 2 in 1, torta és ajándék egyben. ;)

 

 

Múlt hétvégére gondoskodnom kellett itthonra is egy kis nasiról. Persze szigorúan azért, hogy a blogra tudjak szolgáltatni valami új finomságot. ;)

 

 

Hozzávalók:

Egy kedves barátnőmnek a kisfia ismét öregedett egy egész évet. Tavaly kettő focis tortát kapott, mert több körben ünnepelték a kerek 10. évfordulót. Idén, a 11. szülinapnak is meg kellett adni a módját, a foci téma maradt, de magasabbra tettük a lécet.

 

Tavaly elsőre egy nagyon egyszerű focipályát kapott Márk, amin osztozott az unokatestvérével. Ez csak egy kis bevezető volt, mert aztán a saját bulijára már bizony komolyabb fába vágtam a fejszémet, ugyanis egy komplett stadiont építettem fel tortából.

Ehhez képest idén valami újdonságot kellett kitalálni a témában, barátnőm ezt gond nélkül meg is oldotta, legyen focilabda! Szerencsére van már egy csoda formám (nem más, mint egy régi zománcozott félgömb alakú tésztaszűrő ;), de ahhoz még nem voltam elég bátor, hogy egy teljes gömböt bevállaljak. Így aztán az a változat győzedelmeskedett, amikor is a labdát egy rajongói sál veszi körbe. Magasságra olyan, mintha egy teljes labda rejlene benne, ám az alsó fele nem gömbölyített. Vajon, mi lesz majd jövőre? Egy teljes labda tetején egy stoplis cipővel?

 

Tekintettel arra, hogy tortás társaim számtalan hasonló tortát alkottak már, így könnyen megtaláltam, hogy pontosan milyen tudományos számításokat is kell elvégeznem, hogy tökéletes
arányban fedjék a labdát a fekete öt- és fehér hatszögek. Kicsit vissza kellett nyúlnom a gimis tanulmányaimhoz, azt hiszem akkor foglalkoztam utoljára geometriával. Aki nem készül ilyesmit készíteni, ugorjon a lenti receptre! ;)

Most ugyanis tovább adom a fontos részleteket, mert aki mégis arra vetemedik, hogy gyermekének, barátjának, ismerősének focilabdát készítsen, mindenképpen készüljön rá előre. Azaz először is azzal kell tisztában lennie, hogy mekkora a rendelkezésre álló forma átmérője (félgömb felső pereme). Az én szűrőm 22 cm-es, így a kerület 69 cm (2rπ).

Nem lehet mindig édességet enni, néha kell bizony sós finomság is az asztalra, különösen ha baráti vagy családi összejövetelt tartunk.

 

Ezzel a bejegyzéssel végére érek az ünnepekről elmaradt beszámolóknak, ám ahogy a karácsonyi sütiknél is igaz volt, úgy itt, a szilveszteri sósságoknál is igaz, hogy bármikor megállják a helyüket kiváló vendégváró falatokként az év során.

 

Következzen tehát egy jó kis koccintós terülj-terülj asztalka, a már jól ismert és még másnaposan is remek lilahagymás pogácsával (már ha marad belőle), olasz fűszeres csomóval és cheddar sajtos-virslis kiflikkel.

 

Olasz fűszeres csomó

 

Hát eljött az ideje, hogy beszámoljak azokról a finomságokról, amiket Karácsony tájékán készítettem. Mivel azonban egyik recept sem olyan, ami csak és kizárólag az év egyetlen időszakában készíthető el, ezért jobb későn, mint soha. ;)

Talán a díszítésnél már tavasziasabbra kell venni a figurát, vagy maradni az egyszerű csokis, magvas, gyümölcsös dekornál.

 

Szerencsére a fényképezőgépemmel megörökítettem az elkészült édességözönt, mert bizony az agyamat már nagyon meg kell erőltetni így 2 hónap távlatában, hogy mindenre emlékezzek. A fotók azonban nem lettek túl jók, úgyhogy éppen csak egy kis dokumentáció jelleggel merem mutogatni őket.

 

Haladjunk szépen sorba.

 

Szokás szerint az ajándékok részét is képezte néhány ínycsiklandó bonbon vagy táblás csoki, miután ezeknek egy évvel korábban is nagy sikerük volt. A bonbonokról és fűszeres csokikról itt olvashattok bővebben:

http://bombolone.blogspot.hu/2014/01/fuszeres-csoki-es-izgi-bonbonok.html#more.

 

Most már végre tényleg beszámolok az ünnepi készülődésről. Ahogy korábban már említettem, sajnos betegen töltöttük az ünnepeket, de Karácsonyra még az utolsó szusszal juszt is elkészítettem, amiket mindenképpen akartam.  Egyrészt, mert ezúttal is az ajándékok részét képezte néhány finomság, másrészt, mert itthon, az akkor még tervezett családi vacsorára is szolgáltam volna különböző édes nassolni valókkal. A vacsi ugyan elmaradt, de azért a sok finomság nem veszett kárba. Gyakorlatilag tökéletes hízókúrát tartottunk, hisz a kanapén fekve, gyógyszerekkel és meleg gyömbérteával felszerelkezve tömtük magunkba a sok-sok finomságot, nagyjából nulla mozgás mellett. :) 

 

Január végén elérkezett az idő, hogy családunk legkisebb tagját ünnepelhessük. A kis unokahúgom ugyanis 2, azaz kettő éves lett! Hogy röppen az idő! Mivel "meglepő" módon imádom a kis csajszit, így idén is készültem neki egy fincsi tortával. Mázlija van, mert egy életre megvett, úgyhogy a szülinapi tortáira sosem lesz gondja. ;)

 

Kezdem rögtön azzal, hogy elnézést kérek, amiért jó ideje nem írtam a blogra. Nem nagyon volt megfelelő alkalmam rá, de lassan, lassan visszaállunk a régi kerékvágásba. Rengeteg finomsággal készültem az elmúlt Karácsonyra, de sajnos végül teljesen lebetegedve töltöttük az Ünnepeket. Az utolsó pillanatig húztam az "ágynak dőlést", így aztán bőven volt mit nassolnunk a sanyarú napokon, ha már a családi bulik elmaradtak. Szilveszterre aztán a nagy unatkozás után, de még mindig csak gyógyulgatva újra bevetettem magam a konyhába. Szóval anyag és fotók bőven lapulnak nálam, lesz miről írnom a következő hetekben, már csak azért is, mert ezeket a finomságokat bizony az év bármely szakában el lehet készíteni, max. vissza kell venni az ünnepi díszítésből, de azt amúgy sem vittem túlzásba.

 

Addig is, míg erre visszatérünk, következzen egy friss gyöngyszem, amit tegnap készítettem.

A tartalmáról sokat nem tudok írni, mert a már jól ismert receptjeimből dolgoztam: csokis piskóta (igazából kakaós, de a jó minőségűből és nem spórolva), trüffelkrém és sok-sok kandírozott narancshéj kocka. Ez (is) egy nagyon finom összeállítás! :)

 

Vannak gyerekek, akik képesek Karácsonykor vagy előtte pár nappal születni. Hogy ez jó-e vagy inkább pech, majd eldöntik idővel. ;) Ha a rokonok nem vonják össze az ajándékozást, akkor nem maradnak le semmiről. Hogy bulit fognak-e tudni tartani, az majd elválik. És ha akad valaki, aki a Karácsony előtti napokban tortát is süt neki (ha éppen nem Anyukája teszi), no akkor aztán végképp minden rendben. :)

 

Flóri, az unokaöcsink 2 éves lett. Utólag is nagyon boldogat neki! :)

 

Békés, Boldog Karácsonyt

és

Egészségben, Boldogságban, Sikerekben...

...no és persze Sütikben

Gazdag Új Évet kívánok! :)

 

Idén nem tortával készülök az ünnepekre, hanem inkább sokféle finomsággal. Apránként módosult ugyan az elképzelésem, mert sajnos mindenféle lebetegedések keresztülhúzták a számításaimat, de azért ezt-azt így is be fogok préselni a maradék 2 napba. Csak azért is. ;)

Eme kekszes terveimhez zajlottak már próbák. A harmadik recept, amit ígértem, a narancsos-csokis keksz. Alapvetően az lett volna a célom, hogy amolyan amerikai "cookie"-t alkossak, a csokin túl kis kandírozott narancsdarabkákkal felturbózva, ám a kipróbált recept nem azt az állagot hozta, noha az eredeti képen is olyasminek tűnt. De végső soron így is egy nagyon finom nassolnivalót kaptunk, igaz, hogy bánhattam volna bőkezűbben a naranccsal és a csokival is.

 

Évekig a torták küllemében éltem ki a kreativitásomat, mára azonban egyre inkább érdekel a belső. No, persze eddig is igyekeztem tartalmilag is minőségi ízeket produkálni, de pl. évekig a trüffel recept volt a nyerő. Szerette a család, a barátok, így jó darabig kitartott a lelkesedés. Aztán megszaporodtak a kérések, de talán sokkal inkább magam kezdtem újabb és újabb ízeket felfedezni, kipróbálni. A kezdő lökést egy bonbon tanfolyam adta meg, de nagy szerepe volt a cukrász sulinak is, ahol sok finom hagyományos receptet sajátíthattam el. Ma már azonban inkább a különleges ízek, ízkombinációk érdekelnek. Most ott tartok, hogy közelebbről is szeretném megismerni a francia cukrászatot, az ízorgiában tobzódó, gyönyörű és változatos formájú desszertek világát, ahol nem a cukormassza és az abból készült szintén művészi díszítés a lényeg, hanem maga a belső, amihez persze szorosan kapcsolódik itt is a külső bevonat és díszítés.

 

Egyik vonal sem jobb, vagy rosszabb a másiknál. Mindegyiknek megvan a maga szépsége. Egymás mellett megférő, csodálatos világok ezek, melyeket akár össze is hozhatunk egy tortában. Valami ilyesmi próbálkozásaim voltak már, de a szebbnél szebb formájú, csillogó glazúrral leöntött desszerteket még külön ki kell majd tanulnom, nem is beszélve a karamell díszítésről.

 

Ezzel kicsit előreszaladtam, hiszen most nem egy ilyen francia desszert lesz a téma, hanem egy keksz. A különlegessége abban rejlik, hogy zöld tea port tartalmaz, nem is kis mennyiségben. Ettem már ennél enyhébb tartalmú kekszet is, akkor szerettem meg az ízét, de persze konkrétan azt a receptet nem ismerem. Ezért elkezdtem a felfedezést ebben a témában, hiszen amúgy is szerettem volna új keksz receptet kipróbálni.

 

Zöld teás-fehércsokis keksz

 

Hozzávalók:

Csak idő kérdése, hogy megismerkedjek a legnépszerűbb mesékkel, minthogy nem igazán követem őket nyomon a tv-ben. Tom & Jerry, Mickey & Minnie egér és még jó páran a régi idők klasszikusai, akiket én is nagy rajongással néztem, ám pl. Sam, a tűzoltó már új ismeretség, ahogy Dóra, a felfedező is. Bár, hogy egyáltalán nem ismerem őket, azt túlzás lenne állítani, hiszen a tortavilág jeles profi és amatőr közösségétől nap, mint nap  jó pár megoldás jön szembe velem.

 

Nos, ma elkészült az én verzióm Petrának, aki korábban Minnie egérrel ünnepelte e jeles eseményt.

 

Ez a finomság is a véletlen szüleménye. Történt ugyanis, mint annyiszor, hogy egyéb sütésből, tortából maradt némi anyag, ezúttal egy kis csokoládé ganache és sós-karamella öntet.

Mivel vendégeket vártunk, egy szolid vacsorával készültem, amihez befejezésképpen nagyon kapóra jött néhány édes falatka is. Így aztán begyúrtam fél adag pitetésztát, ugyanis jó ideje szerettem volna megkóstolni ezt az összeállítást:

 

Sós karamellás és csokoládékrémes pitekosárkák

 

Sós karamella öntet:

 

Hozzávalók:

Egy kis szünet után újra beizzítottam a sütőt. Natúr és burkolt torták is készültek az elmúlt hetekben. A receptek már ismertek, a múlt héten felkerült receptfüzetben többé-kevésbé meg is találjátok őket.

 

Sajnos egy hibát elkövettem. Néhány tortát elfelejtettem szépen, beállítva fotózni, így aztán vannak kevésbé jól sikerült képek. Még jó, hogy legalább mobillal csináltam pár fotót róluk is. Leginkább azért, mert a kis családom azonnal szereti látni, hogy mit fabrikáltam. Kis kíváncsiak, no de ez mentett meg. :)

 

Következzen tehát a képes beszámoló.

 

Már egy ideje motoszkált a fejemben, hogy valami hasznos kis dologgal háláljam meg a figyelmeteket. Így a blog 1. szülinapjához közelítve elhatároztam, hogy a kedvenc piskótáimból és krémjeimből egy kis receptfüzetet állítok össze, amit akár ki is nyomtathattok és remélhetőleg rongyosra használhattok az otthoni sütödéitekben. :)

Fogadjátok tőlem szeretettel!

Kattints a képre a lapozható receptfüzetért, vagy töltsd le PDF-ben.

Remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket, mert tervezek még további füzeteket nem csak receptekkel, hanem díszítési technikákkal és mindenféle jó ötlettel. ;)

Sütésre fel! :)