Bombolone: A BMW torta

Az autós formatorta a mumusom, az egyik legalábbis. De nem csak nekem, a tortások között úgy általában nem ez a kedvenc téma. Ennek ellenére, ha valaki egy ilyen tortával szeretné meglepni a szerettét, akkor bizony neki kell veselkedni a faragásnak.

Eddig egy autós tortát csináltam, úgyhogy éppen itt volt az ideje az újabb kihívásnak. Bár próbáltam másik irányba terelni az elképzelést, végül abban maradtunk, hogy legrosszabb esetben egy karikatúra autó lesz belőle. ;)

Nagyon rákészültem, a férjem keresett nekem használható, jó képeket, amiket aztán a megfelelő méretben kinyomtatott. A fontos méreteket arányosan kiszámoltuk, így volt tervrajzunk, továbbá kivágtam az autó oldalnézeti képeit, hogy sablonként használhassam a faragásnál.

És eljött a nap, amikor muszáj volt belevágnom. A piskótát (8 tojásos olajos kakaós), amit előző nap megsütöttem, az autó alapjának megfelelő téglaalap formában betöltöttem a trüffelkrémmel. Nézegettem, nézegettem, aztán azon tűnődtem, hogy vajon van-e BMW kamion, mert hogy a hossza alapján inkább úgy tűnt, hogy az lesz belőle. Még az erkélyre is kimentem, hogy felülnézetből csekkoljam, hogy tényleg ilyen hosszúkásak-e az autók, és hihetetlen módon, pont akkor fordult be az utcába egy 7es BMW. Akkorra már lazán megismertem, miután napokig tanulmányoztam a képeket. No, megnyugodva, hogy bizony így lesz arányos, visszatértem a konyhába, a betöltött tortát pedig hűtőbe dugtam és hagytam 1-2 órát dermedni, hogy jól összeálljanak a szintek. Aztán jött az első nagy feladat, kifaragni az autóformát. Ehhez az oldalára tapasztottam a kivágott sablonokat és neki láttam, vágtam elöl-hátul, óvatosan, megfontoltan, lassan. És lőn, kezdett egész autóformát ölteni. Mikor kész lett, körbe kentem a csokoládé ganache-val és visszatettem a hűtőbe dermedni. Később rátettem az első burkolatot, majd megvártam az autó szakértő férjemet (hozzám képest biztosan az), hogy a kisebb elemek felhelyezésénél ellenőrizzen, nehogy a végén tényleg Trabanttá varázsoljam a BMW-t.

Az első burkolatra rátettem a fekete ablakokat, szigorúan csak ott megnedvesítve a cukormasszát, ahol az ablak lesz, mert a felesleget ugyebár le kellett vágni. Aztán következett a második fehér burkolat, amit pedig ott vágtam ki, ahol már a fekete burkolat fent volt. Elég sziszifuszi munka, nem lehet elkapkodni. Ekkor igyekeztem a domború és homorú részeket is kialakítani, majd következtek a lámpák, a rácsok, a kipufogók, a visszapillantó tükrök, a rendszámok és a kissé felnagyított emblémák. Ez volt a tuti befutó, hisz arról már csak kiderül, hogy BMW. :)

Összességében örülök, hogy másodszorra is kipróbáltam magam autós témában, de az igazság az, hogy nem vágyom túl hamar újra ilyen tortát gyártani. Olyan ez, mint mikor mások unszolására elindulsz kirándulni, csak egy pár km-es túrára 5. nap zsinórban, majd eltévedtek és lesz 30 km. Az elején is, de a közepén már különösen utálod az egészet és mindenkit, aztán másnaptól kezdve meg dagad a melled a büszkeségtől, hogy mekkora túrát tettél! (Ááá, ez nem egy megtörtént eset gyerekkoromból... dehogy! ;)

Na szóval, itt meg hatalmas az izgalom, hogy vajon egyáltalán autónak fog-e látszódni és azon belül is felismerhető lesz-e a 7-es BMW... nos, ha nem is hetes, de hogy BMW, azt azért felismerte az Ünnepelt, aminek én nagyon-nagyon örültem. :)

A BMW torta

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Keresés

Galéria

Cimkék

Szösszenet magamról

Blogarchívum

Partnerek