2016. január 25., hétfő

Meyer citromos pite


Ismét két régebbi vágyamat váltottam valóra, kicsit ugyan kalandosabban, mint terveztem, de végül sikeresen. Az egyik a meyer citrom kipróbálása volt. Ez egy olyan spéci citrom, ami egy picurkát édesebb a sima citromnál és a héja közelebb áll a narancshoz. Nagyon sok gasztro oldalon láttam már, rengetegen oda voltak érte, viszont nem lehet akárhol kapni. A szezonja mindössze januártól márciusig tart és tavaly bizony nem sikerült rálelnem sehol. Pedig állítólag sima boltokban bekeveredik a mezei citromok közé, nekem végül a tesóm találta egy közeli zöldségesnél, miután körözést adtam ki rá. Már, hogy a meyer citromra, nem a tesómra. ;)
A másik, amit régóta szerettem volna megvalósítani, egy olyan igazi citromos pite, amiben nem egy tejszínhabbal vagy mascarponéval kikevert, bár szintén mennyei lemon curd van, hanem magában egy olyan jól összeállt citromkrém, ami szeletelhető. Korábbi változatomat is nagyon szerettük, de számomra ez az igazi. Hozzáteszem, hogy ez is hasonlóan készül, mint a lemon curd.
 
Ha már lett meyer citromom és éppen szembe jött velem Ízhuszár által tesztelt Heston Blumenthal recept is, neki is álltam.
 
2016. január 19., kedd

Zserbó desszert



Az elmúlt Karácsony volt életem első olyan ünnepe, amikor nem várt sehol a nagymamám mennyei zserbója. Kicsi korom óta ez volt a legeslegjobb és legfőbb süti a nagyikám repertoárjában, bár a házi baracklekváros linzerkarikáját is imádtam. Nem kellett hozzá ünnepnap sem, ha nála töltöttünk pár napot vagy nyáron heteket, az tuti, hogy vagy zserbóval fogadott, vagy már az első napokban sort kerített rá, hogy megsüsse. Az együtt töltött nyarak során előfordult, hogy délután megsütötte a zserbót, este leöntötte csokival, hogy reggelre megdermedjen, de hopp... reggelre bizony már a tepsi fele hiányzott. Eszembe is jutott egy ilyen fotó, igaz akkor reggel, hálóingben csoszogtunk ki a konyhába tesómmal, ahol az első hokedlin száradt éppen a süti. Meg is volt a reggelink. Drága nagyikám hányszor mondta, mikor elénk tette, hogy "Ez most nem lett olyan jó!". Ezt biztos Ti is ismeritek, ezek a nagyik már csak ilyenek. :)
 
Na, szóval a zserbó nekem több, mint egy süti. Benne van a gyerekkorom, a nagymamámmal töltött nyarak, a vele való csodás kapcsolatom. Talán éppen ezért is döntöttem úgy, hogy az első nélküle töltött Karácsonykor meg sem próbálom egy az egyben a megszokott, Babus féle zserbót megsütni.
 
Minthogy nagyon érdekelnek a francia desszertek, ebben az irányban gondolkodtam. Régóta szerettem volna kis dóm (félgömb) formájú desszerteket alkotni. Mindössze azonban egy 6 db-os formát szereztem be. Az adag, aminek pedig neki álltam jóval több volt, így előkerültek a kis és közepes méretű kerek fémgyűrűk is.
 
Kezdjük először a Nagymamám által évtizedekig sütött zserbó receptjével, aztán elárulom, hogy hogyan csiholtam belőle franciás desszertet.

2016. január 14., csütörtök

Az újratervezés másik esete: megszületett a Fukaron!

 
Ha egy sütés nem úgy sikerül, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, akkor ahogy az előző bejegyzésben is írtam, ki ne dobjuk mérgünkben, hanem gondoljuk át, hogy meg lehet-e menteni! Ez volna az újratervezés. Persze nem mindig lehet újra összegyúrni a tésztát, nem mindig van jó megoldás, de az is lehet, hogy végül egy teljesen más, ám nagyon finom édességet kapunk. A szaloncukor esetében leegyszerűsítve bonbonból lett bonbon. A mostani esetben viszont egy igen kényes tésztából lett valami teljesen más és a francia cukrászok szerintem a nagy cukrászkönyvvel ütnének agyon, hogy ezt közönség elé merem tárni, de ha egyszer elfogyott és ízlett a népeknek? Akkor talán nem is annyira szégyenletes, nem? ;)
 
Nos, egy szó, mint száz, már megint a jó öreg Macaron babrált ki velem! :(
És mivel elfuseráltam, így lett a neve Fukaron, azaz elFUserált KAkaós macaRON.
 
2016. január 6., szerda

Az újratervezés tipikus esete, avagy hogy lesz a marcipános szaloncukorból kakaóba hempergetett mennyei marcipángolyó


Előfordul, hogy nem egészen úgy sikerül valami, mint ahogy azt elterveztük. Ha ez a konyhában történik, akkor egy hirtelen felindulásból elkövetett tett helyett, mint pl. az azonnali megsemmisítés, nyugodjunk le egy percre és gondoljuk át, hogy lehet-e valahogy menteni a helyzetet, azaz konkrétan a finomságot. Mert legtöbbször lehet, legalábbis, ha nem égett oda és/ vagy nem semmisítette meg önmagát.
 
Történt velem, hogy a karácsonyi nagy sütögetéssel kicsit túlszaladtam az egyik nap és bizony eléggé elfáradtam estére. Éppen dermedt már a hűtőben a finom szárított és kandírozott gyümölcsökkel begyúrt marcipánom a házi szaloncukrokhoz, amikor is úgy döntöttem, hogy én bizony nem temperálom a csokit, hisz ha óvatosan olvasztom fel vízgőz felett, ahogy évekkel ezelőtt is, akkor még ha nem is lesz fényes, de nem lesz csúnya.
 
Aha, persze! :(

Keresés

2013 © Minden jog fenntartva . Üzemeltető: Blogger.

Galéria

Cimkék

Szösszenet magamról


Minden ott kezdődött, hogy csokoholistának születtem...

... aztán belecsöppentem a hihetetlen és lenyűgöző tortakreációk világába, és itt ragadtam. Immáron cukrászként keresem a lehetőséget az álmaim megvalósításához. Ennek első lépése, hogy egyfelől saját alkotásaimat, legkedveltebb receptjeimet, tapasztalataimat, másfelől inspirálóim csodás műveit megosszam Veletek. Remélem, hogy aki erre jár, talál kedvére valót.


Kellemes barangolást kívánok!

Andi

Partnerek

Magyar gasztroblogok gyűjtőhelye Legjobb receptes blogok