2016. január 19., kedd

Zserbó desszert



Az elmúlt Karácsony volt életem első olyan ünnepe, amikor nem várt sehol a nagymamám mennyei zserbója. Kicsi korom óta ez volt a legeslegjobb és legfőbb süti a nagyikám repertoárjában, bár a házi baracklekváros linzerkarikáját is imádtam. Nem kellett hozzá ünnepnap sem, ha nála töltöttünk pár napot vagy nyáron heteket, az tuti, hogy vagy zserbóval fogadott, vagy már az első napokban sort kerített rá, hogy megsüsse. Az együtt töltött nyarak során előfordult, hogy délután megsütötte a zserbót, este leöntötte csokival, hogy reggelre megdermedjen, de hopp... reggelre bizony már a tepsi fele hiányzott. Eszembe is jutott egy ilyen fotó, igaz akkor reggel, hálóingben csoszogtunk ki a konyhába tesómmal, ahol az első hokedlin száradt éppen a süti. Meg is volt a reggelink. Drága nagyikám hányszor mondta, mikor elénk tette, hogy "Ez most nem lett olyan jó!". Ezt biztos Ti is ismeritek, ezek a nagyik már csak ilyenek. :)
 
Na, szóval a zserbó nekem több, mint egy süti. Benne van a gyerekkorom, a nagymamámmal töltött nyarak, a vele való csodás kapcsolatom. Talán éppen ezért is döntöttem úgy, hogy az első nélküle töltött Karácsonykor meg sem próbálom egy az egyben a megszokott, Babus féle zserbót megsütni.
 
Minthogy nagyon érdekelnek a francia desszertek, ebben az irányban gondolkodtam. Régóta szerettem volna kis dóm (félgömb) formájú desszerteket alkotni. Mindössze azonban egy 6 db-os formát szereztem be. Az adag, aminek pedig neki álltam jóval több volt, így előkerültek a kis és közepes méretű kerek fémgyűrűk is.
 
Kezdjük először a Nagymamám által évtizedekig sütött zserbó receptjével, aztán elárulom, hogy hogyan csiholtam belőle franciás desszertet.


 
Zserbó
 
Hozzávalók:
50 dkg liszt
1 csomag sütőpor (kb. 7-8 g)
1 csomag vaníliás cukor
10 dkg cukor
25 dkg vaj
1 tojás
1 pohár tejföl
csipet só
 
Elkészítés:
Egy tálban összekeverjük az átszitált lisztet a sütőporral, a cukorral és a vaníliás cukorral. Belemorzsoljuk a vajat, hozzáadjuk a tojást és a tejfölt, majd alaposan összegyúrjuk a tésztát. Ha szépen összeállt, 3 részre osztjuk, cipókat formálunk belőle és 1 órát pihentetjük.
 
Összeállítás:
Az egyik cipót kinyújtjuk a tepsinknek megfelelő méretű téglalap formájúra. Ráhelyezzük a sütőpapírral bélelt tepsire, majd megkenjük baracklekvárral (a házi készítésű a legfinomabb), megszórjuk cukros, rumos darált dióval. A teljes dió mennyiség kb. 35 dkg, a cukor kb. 20 dkg, a rum pedig fél üveg, ha sütőrumot használunk. Nekem ennyire megszaladt, de nem lett túl rumos, úgyhogy bátran ízesítsétek. Tehát ezt a diós masszát felezzük a két szintre. Kinyújtjuk a következő cipót, amit ráhelyezünk az első rétegre, ezt is megkenjük a lekvárral és megszórjuk a cukros, rumos dió másik felével. Végül kinyújtjuk az utolsó cipót, lefedjük vele az összeállított két szintet és a tetejét megszurkáljuk egy villával. Így tesszük a 180°C-ra előmelegített sütőbe, és 45-50 perc alatt készre sütjük.
 
Ha megsült és kihűlt, átfordítjuk, leöntjük a tetejét vízgőz felett mézzel összeolvasztott 40%-os csokoládéval (kb. 25 dkg csoki és 1 ek méz) de készíthetünk csoki glazúrt is. Nagymamám ezt mindig máshogy kutyulta, éppen ahogy eszébe jutott, vagy amije volt. Mert lehet kakaóporral is elkészíteni, ahogy csokival is. Én az alábbi glazúrt javaslom, a desszerthez is ezt használtam. A zserbó leöntéséhez, amennyiben maradunk a szeletelt változat mellett, elég a fele is szerintem (1,5 dl tejszín, 15 dkg csokival és 1,5 tk. méz).
 
Csokoládé glazúr:
3 dl habtejszín
30 dkg étcsokoládé (min. 40%-os)
3 tk. méz
 
Vízgőz felett összeolvasztjuk a hozzávalókat, majd leöntjük vele a süteményt és elkenjük. Hűtőben pihentetve szépen megdermed, de mégis puhán szeletelhető.
 
Na, és akkor következzék az én verzióm.
 
Zserbó desszert
 
Elkészítjük a fenti zserbótészta 2/3-át, azaz 2 cipónyit gyúrunk össze. A töltelékből mindössze egy szintnek megfelelő mennyiséget keverünk be, azaz nagyjából 15 dkg diót cukrozunk meg ízlés szerint, ezt meglocsoljuk rummal. Az összeállítás ugyanúgy történik, sütőpapírral bélelt tepsibe egy réteg tészta, rá baracklekvár, amit aztán megszórunk a cukrozott rumos dióval, ezt lefedjük a másik tésztalappal, megszurkáljuk villával, majd 175°C-os sütőben készre sütjük. Ez hamarabb készen lesz, mint a 3 szintes változat, kb. 30 perc elég neki. Ha kész, kivesszük és hagyjuk kihűlni.
 
Közben elkészítjük a Dió mousse-t:
180 g tejszín
60 g tojássárgája
1 vaníliarúd kikapart belseje
30 g porcukor
5 g zselatin
15 dkg darált dió
180 g tejszín kihabosítva
 
A zselatint kevés vízben feloldjuk. A 180g tejszínt felfőzzük, közben a tojássárgáját kihabosítjuk a cukorral és hozzáadjuk a vaníliát. A  forró tejszín felét hozzáöntjük a tojássárgájához, elkeverjük és így öntjük vissza a maradék tejszínbe. Ezután már vízgőz felett melegítjük újra, közben kevergetjük. Ahogy sűrűsödik, hozzáadjuk a zselatint, 1-2 percig még a zselatinnal együtt melegítjük, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a darált diót. Ha kihűlt, akkor óvatosan elkeverjük a másik 180 g kihabosított tejszínnel.
 
Összeállítás:
A megsütött zserbó tésztából akkora karikákat szúrunk ki, amekkorák a félgömb formáink. A dió mousse-t betöltjük a szilikon félgömb formákba úgy, hogy maradjon legalább 0,5 cm pereme. Mivel egyéb süteményből volt maradék csokoládé ganache-om, ami már dermedt annyit, hogy nedves kézzel kis golyókat tudtam formálni belőle, így a dió mousse közepébe még nyomkodtam egy-egy golyócskát, de ez elhagyható. Végül ráhelyezzük a kivágott tésztakorongokat, majd a hűtőbe tesszük egy éjszakára dermedni. Persze ha van helyünk a mélyhűtőben, az jobb és gyorsabb is, de nekem akkor még a halak foglalták a helyet. Attól függően, hogy mennyi félgömb formával tudunk dolgozni, ha marad tészta és mousse is, akkor további formákat is betölthetünk, így lett nekem még 2 db desszert tortám (kb. 13 cm átmérőjűek) és 4 db mini tortácskám (kb. 7 cm átmérőjűek).
 
Másnap, vagy mélyhűtő esetén pár óra múlva kivesszük, óvatosan kifordítjuk, kiszedjük a sütiket a formákból, és rács felett leöntjük/ áthúzzuk őket a csokoládé glazúrral (fenti recept). Küllemre nem lett olyan szép, mint az igazi francia desszertek, mert egyrészt a diómousse göcsörtös, másrészt én nem tudtam kifagyasztani a formákat hely hiányában. Meg aztán nekem a csoki glazúr még így is hamarabb dermed, mint hogy szép egyenletesen lecsorogjon, de lehet, hogy ha szépen simára kifagyasztom a formákat, akkor még ha hidegebb is, de könnyebben folyik le róla a glazúr. Persze azért csinosítottam rajtuk azzal, hogy megszórtam darált dióval, majd ehető arany festékporral. 
A bukdácsolásaim után bizony hatalmas örömmel töltött el, hogy sikerült megalkotnom a legfőbb desszertet Szentestére. :) És ha nem is túl szerényen, de be kell valljam, hogy nagyon-nagyon finomra sikerült. Nem voltam biztos benne, hogy a dió mousse és a zserbó harmonikus lesz-e, de az az igazság, hogy telitalálat lett és a család is osztja a véleményemet! :) Szóval bátran ajánlom!
 

 

0 megjegyzés:

Keresés

2013 © Minden jog fenntartva . Üzemeltető: Blogger.

Galéria

Cimkék

Szösszenet magamról


Minden ott kezdődött, hogy csokoholistának születtem...

... aztán belecsöppentem a hihetetlen és lenyűgöző tortakreációk világába, és itt ragadtam. Immáron cukrászként keresem a lehetőséget az álmaim megvalósításához. Ennek első lépése, hogy egyfelől saját alkotásaimat, legkedveltebb receptjeimet, tapasztalataimat, másfelől inspirálóim csodás műveit megosszam Veletek. Remélem, hogy aki erre jár, talál kedvére valót.


Kellemes barangolást kívánok!

Andi

Partnerek

Magyar gasztroblogok gyűjtőhelye Legjobb receptes blogok