Bombolone: Ünnepi sütinyalókák

Most már végre tényleg beszámolok az ünnepi készülődésről. Ahogy korábban már említettem, sajnos betegen töltöttük az ünnepeket, de Karácsonyra még az utolsó szusszal juszt is elkészítettem, amiket mindenképpen akartam. Egyrészt, mert ezúttal is az ajándékok részét képezte néhány finomság, másrészt, mert itthon, az akkor még tervezett családi vacsorára is szolgáltam volna különböző édes nassolni valókkal. A vacsi ugyan elmaradt, de azért a sok finomság nem veszett kárba. Gyakorlatilag tökéletes hízókúrát tartottunk, hisz a kanapén fekve, gyógyszerekkel és meleg gyömbérteával felszerelkezve tömtük magunkba a sok-sok finomságot, nagyjából nulla mozgás mellett. :) De legalább megnéztük az összes Reszkessetek betörők filmet. Ezt csak azért írom, mert Karácsonykor minden online hírportálon ezt harsogták, hogy kell ez a magyar népnek. Úgyhogy itt jegyzem meg, hogy mi is nagyon "trendik" voltunk és megnéztük őket, igaz, én sokszor bőr alól. ;) Így februári távlatban már olyan nosztalgikus mindez. Szerencsére Szilveszter tájékán már jobban voltunk, úgyhogy bár még itthon lábadoztunk, de a konyhába újfent bevetettem magam. Jellemzően sós falatkákkal vártuk a családot, hogy ha már a karácsonyi összejövetel elmaradt, legalább Szilveszterkor koccintsuk egyet közösen. A sok sós finomság mellé muszáj volt valami csokisat is készítenem, hogy mégse boruljon meg teljesen a világ rendje.

Így aztán, eme röpke bevezető után el is érkeztünk a sütinyalókákhoz. Ezzel kezdeném az ünnepi receptek sorát. De azért azt tudjátok, hogy ezeket az év más szakaszaiban is nyugodtan elkészíthetitek, ugye?

Az ötletet az adta, hogy régóta várt már a szekrényben egy kifejezetten kis kerek sütinyalókákhoz való sütőforma kipróbálásra.

Ehhez kerestem is egy jó receptet.

Csokis sütinyalóka tészta

150 g csokoládé

110 g vaj

82 g porcukor

3 ek. kakaópor

2 tojás

90 g liszt

30 g darált dió

1/4 tk. só

Gőzfürdő felett összeolvasztjuk a csokoládét a vajjal. A tűzről levéve hozzáadjuk a porcukrot és a kakaóport, alaposan elkeverjük. Ezután a tojásokat adjuk hozzá egyenként, nem kell felverni, csak alaposan elkeverni. Végül beleforgatjuk a lisztes-diós-sós keveréket. A sütőt 160°C-ra előmelegítjük, a gömbformák alsó felét betöltjük a tésztával, ráhelyezzük a felső részt és nagyjából 15-18 perc alatt megsütjük. Miután kivettük a sütőből, lezárva hagyjuk hűlni 5-8 percig, aztán levehetjük a tetejét, hogy teljesen kihűljön. Csak hidegen szabadítsuk ki a kis gömbjeinket.

Nem állítom, hogy így elsőre mindegyik tökéletes gömb formájú lett, de azért bőven megteszi. Ezután én máris olvasztott fehér csokoládéba mártottam őket, illetve egész pontosan először csak a pálcák végét, hogy azokon egy kis csoki megdermedjen, ami aztán megtartja a piskóta gömböket. Így bátran kimárthatjuk már, nem fognak végig csúszni a pálcán.

Látszik, hogy egy kissé rücskösek a gombócok. Akinek van ideje és türelme, a csokiba mártás előtt egy kis késsel megpróbálhatja ganache-sal körbekenni, de nekem ez most nem fért bele, no meg leginkább csak utólag szembesültem eme óriás szépséghibával. ;)

Halkan megjegyzem, hogy tudom ám, hogy nem része az általános konyhai felszereltségnek e jeles sütőforma, de akkor sem kell csak úgy elkattintani. Ugyanis akár ugyanezt a tésztát megsüthetitek, majd kihűlés (kis száradás) után apró darabokra morzsoljátok, kevés vajjal és lekvárral pedig kókuszgolyóhoz hasonló masszává gyúrjátok. Apropo, a kókuszgolyó masszájából is simán el lehet készíteni. Ezután csak kézzel ki kell gömbölyíteni kis adagokat és mehet is az olvasztott csokiba mártás. A fenti sütőforma előnye az, hogy levegősebb, könnyebb piskótatésztájú lesz a sütinyalóka, ezzel pedig minden bizonnyal simább felületű gömböket kapunk. Egy biztos, hogy így is, úgy is nagyon finom lesz!

Kimártás után következik a lényeg. Amennyiben díszítőcukorkát szórunk rá, azt tegyük meg még a csoki teljes dermedése előtt, ahogy a kis virágok is ilyenkor tudnak még beleragadni. Persze ez később is orvosolható aprócska olvasztott csokipöttyel. Viszont ha a csoki megdermedt, akkor jöhet a gyönyörűséges fényes arany, ekrü vagy éppen ezüst lüszter festék (ehető porfesték), ami igazán ünnepi csillogást adott ezeknek a finom cake-popoknak, csak, hogy az eredeti angol elnevezését is megemlítsük. A neten rákeresve rengeteg ötletet és technikai videót találhattok (cake-pop tutorial címszó alatt).

És ha már bekukkantottunk a sütinyalókák világába, zárásul bemutatom Nektek az egyik kedvencemet, aki olyan mesterfokon műveli a cake-pop készítést, hogy csak ámulok! :)

Én biztos nem fogok erre a szintre eljutni sosem, de csodálattal nézem a munkáit.

Ő Yuki és íme egy kis ízelítő a sütinyalókáiból: