Bombolone: A Bagoly torta

Január végén elérkezett az idő, hogy családunk legkisebb tagját ünnepelhessük. A kis unokahúgom ugyanis 2, azaz kettő éves lett! Hogy röppen az idő! Mivel "meglepő" módon imádom a kis csajszit, így idén is készültem neki egy fincsi tortával. Mázlija van, mert egy életre megvett, úgyhogy a szülinapi tortáira sosem lesz gondja. ;)

Mint korábban mutattam a FB oldalon, bagoly témában nézelődtem és gyűjtöttem ötleteket.

Végül az egyik nagy kedvencem: Arta da Ka baglyocskájára esett a választásom. A kiindulópont az volt, hogy cukormasszából előre elkészítem a tortadíszt, mert egyrészt a még mindig húzódó betegségek miatt nem tudtuk pontosan, hogy mikor tudjuk megköszönteni ezt a kis tüneményt, másrészt csökkentendő a cukormennyiséget ezúttal nem akartam burkolni a tortát. Családon belül már volt annyi csili-vili burkolt torta, hogy ezúttal a sima csokikrémes bevonat mellett voksoltam. Persze ez nem marad így örökre, már tudom is, hogy mivel menet közben a kisasszonyka óriási Bogyó és Babóca rajongó lett, így feltehetőleg jövőre őket kell tortába/-ra gyúrnom. Nem beszélve arról, hogy még Mici mackóval is lógok neki... lesz itt téma bőven kérem szépen.

A bagoly viszont azért kellett most, mert őt is nagyon szereti. És felejthetetlen számomra, amikor nagymamim ebédlőjében egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy Szandra, aki akkor kb. 1,5 éves volt, derékból 90°C-ban meghajolva a szőnyeg felé rákezdett, hogy: "Uhu, uhu, uhu...", mindezt nagyon határozott komolysággal, mint aki várja a választ is. Nem igazán értettük, hogy mit csinál a szentem, míg nem mi, béna felnőttek is észrevettük, hogy bizony a szőnyeg egy ismétlődő mintázata, bár köze nincs a bagolyhoz, mégis mutat némi hasonlóságot. Nem egy nagy sztori ez, de szívmelengető volt, hogy miket észre nem vesz ez a picike lány, ami mellett mi felnőttek simán elsiklunk nap, mint nap.

Térjünk vissza a cukormennyiséghez. Ugyanis eredeti elképzelésem szerint tesztelni is akartam egy új piskóta receptet, hiszen halomban állnak itthon a jobbnál jobb külföldi tortás könyvek, ideje volna több receptet is közelebbről megvizsgálni. A családnál pedig nincs jobb tesztalany. Ki is néztem a klasszikus angol Victoria torta piskótáját Peggy Porschen könyvéből, tetszett a képen is és rengeteg jót hallottam már róla különböző műsorokban. Ki is írtam a receptet, aztán egyre csak gondolkodtam, hogy miért is jó, ha 200 g cukorból, plusz mellé még további cukorszirupból készítem el a tortát, ráadásul kell még bele élesztő is... ugyanakkor a jól bevált receptem szerint a kívánt mennyiséget 120 g cukorral is, tojással és liszttel cakkumpakk meg tudom oldani. Nem vagyok egy hajthatatlan egészségmániás, de azért ha nem muszáj, nem emelem egy torta amúgy sem kis cukortartalmát. Így esett aztán, hogy végül a szokásos vaníliás piskótát készítettem el és nem flancoltam túl a dolgot feleslegesen több, nehéz hozzávalóval.
Ellenben a krémben nem voltam már ilyen visszafogott. Mandulaszem hatására, aki egy kedves tortatárs és annyiszor emlegette már a nutellás-mascarponés tortáját, hogy most már muszáj volt nekem is kipróbálnom. Kóstolni volt már alkalmam, mert a férjem egyszer maga sütött nekem nutellás tortát a szülinapomra és nagyon finom volt. Na, találjátok ki, hogy miért pont olyat?! Mert nem kicsit vagyok rajongója ennek a mogyorókrémnek! Ritkán veszünk ugyan, mert sajnos, egészen véletlenül 2 nap alatt nyoma vész a teljes üvegnek. :-/ Most is kihívás volt, bontatlanul bent hagyni a szekrényben, míg el nem érkezett a sütés ideje. Szóval, annyit ~~ettem~~ tettem, hogy 1 doboz mascarponét alaposan kihabosítottam, majd hozzáadtam a nutellát és óvatosan elegyítettem a keveréket. Ez egy puha krém, úgyhogy a torta külső körbe kenéséhez készítettem egy kisebb adag csokoládé ganache-t is.

A meglepő igazán az volt, hogy mennyire ízlett mindenkinek! Ugyanis az egy dolog, hogy engem bármivel, amiben nutella van, bárhol le lehet venni a lábamról, de hogy a férjem, mitöbb Anyukám is a legjobbak közé sorolták ezt a tortát, arra nem is számítottam. Tény, hogy ezzel az egyszerű, puha piskótával és a mascarponéval fellazított nutellával az egész torta sokkal könnyebb lett, mint pl. trüffelkrémmel. És hát a leghálásabb kuncsaft persze a kis ünnepelt volt, aki úgy gondolta, hogy nem várja meg a szeletelést, meg hagyjuk már a tányért és a villát... ő megoldja anélkül is. :-DDD

A Bagoly torta

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Keresés

Galéria

Cimkék

Szösszenet magamról

Blogarchívum

Partnerek