Bombolone: Bekukkantás a francia desszertek világába

Pár héttel ezelőtt egy fantasztikus gasztro kalandban volt részem, amit végre sikerült szavakba is öntenem. Rengeteg fénykép és emlék van a segítségemre, nem beszélve ízlelőbimbóim eddigi tán legszebb élményeiről, így könnyű dolgom van, hogy visszarepítsem magam Párizsba.

Bár már jártam korábban is ebben a gyönyörű városban, de most először, amióta elkezdtem kacérkodni a cukrászattal. Részemről az abszolút cél a francia desszertek egészen közvetlen felfedezése volt.

Semmit nem bíztam a véletlenre, már itthon kinéztem a legjobb, legajánlottabb cukrászatokat. Végig néztem számtalan cikket, Eric Lanlard (angol sztárcukrász) top 10-es listáját és egy kedves, szintén cukrász ismerősöm ajánlásait, hiszen ők is nem régiben "Megették Párizst". A végeredmény, amit bevéstem az útikönyvünkbe: 13 cukrászda 4 és fél napra. Na már most ugye, egy helyen több terméket is illene tesztelni, tehát gyakorlatilag nem lesz szükség egyéb étkezésekre. Süti, süti és süti... ja, és macaron. :) Eddig nem voltam egy nagy macaron rajongó, na de most!!! Ki fogok próbálni eredeti francia receptet is, ugyanis körökkel finomabb a macaronjuk, mint amiket eddig itthon kóstoltam, beleértve azt is, amit én sütöttem. Ez nem azt jelenti, hogy Magyarországon senki nem tud olyat, de nekem még nem volt hozzá szerencsém, igaz, hogy eddig nem is nagyon igyekeztem megtalálni. Szóval a lényeg, hogy az igazi macaron nem hasonlít habcsókra, legalábbis ízben nem, mintha nem is cukorsziruppal készülne. És hát az ezerféle ízesítése, igazi üde színek és ízek, semmi harsányság.

Na, de kezdjük az elején. Ami azt illeti, első nap feltettük a lécet a legmagasabbra, ugyanis Pierre Hermé mennyei sütijeit és macaronjait kóstoltuk a St. Sulpice téren.

A választásunk, na jó az enyém: a Désiré-re és az Ombre & Lumiére-re esett. Előbbi omlós tészta volt citromkrémmel, eper- és banán kompóttal, puha citromos keksszel és friss eperrel a tetején, a másik pedig puha csokis keksz mandulával, 3 féle minőségi csokoládéból készült mousse réteggel. Mindezeket megfejeltük 2 macaronnal, innen indult a lavina. A legjobbak voltak, amiket kóstoltunk, pedig aztán igazán lelkesen belehúztunk a macaron kóstolásba. Pierre Hermé kreációi közül a maracuja-csoki és a sós karamellás változatokat teszteltük és hát hűűűhhhhhhaaaaaaaa! Pierre Hermé valószínűleg nem olvadna el a soraimtól, de nálam egyértelműen ő a győztes, noha azért nincsenek nagy lemaradásban a többiek sem.

Ha valaki Párizsban jár, javaslom, hogy ezek közül válasszon és feltétlenül adjon az effajta élvezeteknek is. Azt azért még elárulom, hogy akik nem a cukrászdák szerint tervezik meg a napi útvonalaikat, elég ha a Galeries Lafayette Gourmet áruház földszintjét veszik célba, ahol szinte mindenkit egy helyen megtalálnak, csak győzze a hasuk és a pénztárcájuk. :)

Pierre Hermé után, nem sokkal később, hogy, hogy nem, az utunkba sodródott egy Jean-Paul Hévin üzlet. Ő leginkább a csokoládé mestere, bonbonok végeláthatatlan sora fogadja a betérőket, de azért bőven akad sütemény is, ahogy természetesen macaron is. Itt ezeket vettük és este, a szállodában a fáradtságtól kiterülve majszoltuk el őket. Volt itt kérem pisztáciás, ibolyás, csokis, rózsavizes-csokis és naná, hogy sós karamellás.

Aztán épp csak beugrottunk a szintén főképp csokoládéval foglalkozó Pierre Marcolinihez, ahol stílusosan egy kis csoki került a kosarunkba. De milyen fantasztikus ötlet ez is! Vékony pici töltött csoki lapok, különleges ízekkel, feliratozva, igazi gourmet élmény. A macaron csak kirakat volt, itt kihagytuk.

És ez még csak az első nap volt!

George Larnicol lenyűgöző csokoládé alkotásai előtt leesett az állunk, azonban innen csak ajándékokat hoztunk első körben. De aztán később beleszaladtunk egy másik üzletbe, ahol beugrott néhány macaron is a szatyrunkba. Na jó, amelyik túlélte az utat hazafelé, az ajándékba ment.

A Pâtisserie des Rêves-ben csak körülnéztünk, mert nagy volt a sor és fura volt, hogy mindenből csak 1-1 db van kitéve, bár biztos hátul őrizték hűtőkben az árukészletet. Az tény, hogy ez az üvegburás kihelyezés abszolút egyedi. No és itt legalább fel tudok mutatni egy Millefeuille-t, képen legalábbis (bal fent), amit szégyen és gyalázat, de nem ettünk sehol.

Nem volt nehéz döntés amúgy innen üres kézzel távozni, ugyanis pár házzal arrébb két másik célpont is volt, ahol bizony már engedtünk a csábításnak. Bár morcos voltam, mert a Des Gâteaux et du Pain-ben nem engedtek fotózni, de azért nagy duzzogva vettünk 2 sütit, sőt még 2 croissant-t is másnap reggelre. Mert, hogy abból sem volt hiány, természetesen minden reggel 1-2 croissant és egy kávé kombóval kezdtük a napot. Gondolom, azt sem kell nagyon ecsetelnem, hogy mennyire más az ottani igazi croissant. Visszatérve, ezekben a cukikban nagyrészt a tarte-ok oltárán áldoztunk, összehasonlítottunk két Tarte au citron-t, mindkettő nagyon finom volt, de a nyertes a bazsalikommal megbolondított Jacques Genin féle volt. Ahogy fantasztikusan finomra sikeredett a pekándiós karamellás pitécskéjük is. A 4. helyre a Des Gâteaux et du Pain szicíliai narancsos-vaníliás kockája került, természetesen ez is bőven a minőségi, ízletes sütemények kategóriájában.

A 3. napon a Pompidou központ környékén akadtunk rá a Pain de Sucre-re, ahol végre le tudtunk ülni! Ez hiányzott szinte mindenhol, pedig fáradt csontjainkat szívesen pihentettük volna kényelmes cukrászdákban, de ez a vendéglátás valahogy nem jellemző a franciáknál. Itt sem az órákig kávézgató népeknek van kitalálva az a pár hely az utcán, de nekünk maga volt a Kánaán. Kényelmesen, kicsit megpihenve fogyaszthattuk el a mogyorós-nugátos és a citromos-kókuszos desszerteket, amit aztán lefojtottunk madagaszkári vaníliás és rózsavizes macaronokkal. Ezeket is alaposan "megszakértettük". A citromos volt a legfincsibb, mert könnyű, laza és nagyon kellemes kombináció volt dacára annak, hogy nem vagyok egy nagy kókusz imádó. A nugátos kicsit tömény volt, de én így is szerettem. Volt benne anyag rendesen, no nem mintha máshol kispóroltak volna bármit is. A vaníliás macaron egyszerű volt, de kellemes, a rózsavíz viszont kicsit meglöttyent a másiknál, olyan volt, mintha egy parfümös üvegbe nyaltunk volna bele. Ezzel együtt jó hely ez is! Mi már csak ilyen hálás közönség vagyunk. ;)

Utunk tovább vezetett az egyik legkülönlegesebb cukrászat felé. Kellemes séta távon belül, ugyan kicsit körülményesen, de csak megtaláltuk az Éclair de Génie egyik boltját is. Szintén egy ismert cukrász zseniális ötlete volt, hogy a francia különlegességre, az eckler fánkra építsen fel egy üzletet. Gyönyörű színekben, díszesen és mennyei változatos ízekben sorakoznak a pultban ezek a finomságok. Ínycsiklandó látvány, az ember azt se tudja, hogy melyiket válassza. Márpedig hármat azért csak muszáj volt választanunk (sós karamellás, pisztáciás és epres lett a nyerő), amiket aztán itt is szépen becsomagoltak nekünk dobozba, így este újra kényeztethettük ízlelőbimbóinkat. Ugyan jót tett volna neki, ha addig is hűtőben van, de így is nagyon finomak voltak. Nem csak a macaronhoz kaptam kedvet, hanem bizony az eckler fánkhoz is. Ki tudja, lehet, hogy hamarosan ezzel is megpróbálkozom a kis konyhámban.

Elérkezett az utolsó nap, ám akadt még a tarsolyunkban 1-2 felfedezni való. Például a Galeries Lafayette áruház földszintjén található Pouchkine Café, amit szintén a kiemelt helyek között ajánlottak, így mi sem hagyhattuk ki. A pult itt is fenséges és szemkápráztató finomságokat tartalmazott, amiből két gyönyörűséget választottunk, egy jázminos-citromos, valamint egy csokis-mandulás desszertet. Elég csinosak, nem? Ráadásul azon kevés helyek egyike volt, ahol le lehetett ülni, úgyhogy végre megint kényelmesen falatozhattunk.

Végül, de nem utolsó sorban, ellátogattunk a Fauchon lenyűgöző üzletébe, ahol mindenféle finomság, bonbonok, sütik, csokik, dobozos kekszek és természetesen macaronok garmadája található. A Pouchkine-os fogyasztásunk után persze helyben már nem fért belénk semmi, úgyhogy újfent és utoljára győzedelmeskedtek a macaronok. Mivel aznap este már jöttünk haza, így az itthoniaknak is jutott belőlük kóstoló. Gyönyörű szép, kemény dobozba csomagolták, nem is akárhogy. Színek szerint. Ahogy válogattam, úgy rendezték újra és újra színskála szerint a macaronokat. Nagyon elegántos volt és zárásnak is kiváló.

Összegezve, fenséges süteményeket, macaronokat és csokikat ettünk. Nagyon örülök, hogy közvetlenül láthattam és leginkább belekóstolhattam ebbe a csodás cukrász világba. Köszönjük Párizs!

Még szerencse, hogy hazafelé csak a bőrönd túlsúlyáért kellett volna fizetnünk, de minket nem mértek. ;)

Végezetül megsúgom, hogy egy gourmand könyvesboltban is jártunk, mivel itthon nem igen kapható kifejezetten francia desszertes könyv, és sikerült is 2 zseniális könyvre szert tennem, úgyhogy minden esélye megvan annak, hogy kísérletezzek, amit természetesen meg is osztok majd Veletek.

Vive la France! Au revoir! :)

Bekukkantás a francia desszertek világába

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Keresés

Galéria

Cimkék

Szösszenet magamról

Blogarchívum

Partnerek