Bombolone: Cicus torta

Van néhány tortám az elmúlt hetekből, amik bemutatásra várnak. Elsőként ma egy alvó kis cicát mutatok Nektek. Nagyon örültem a kérésnek, mert nem volt még ilyen a repertoáromban. Egyszer réges-régen, Kricky tanfolyamán csináltunk egy hasonló fekvő kutyust, igaz hungarocell alapra, azóta vártam az alkalmat, hogy ehető változatban is készíthessek valami hasonlót.

Tehát adott egy összegömbölyödve alvó cicus, amit bizony egy jó adag tortából kell kifaragni. Van nekem egy drága, alig elfogult Anyukám, aki szerint én szobrásznak is jó lennék... hehe... de hát az Anyukám! De nem, nagyon messze vagyok én attól. Látok olyan torta alkotásokat, amik tényleg igazi képzőművészek, szobrászok kezei alól kerülnek ki, na azok igen!!!

Ehhez képest én kis kétségbeeséssel álltam a tortatömb felett, hogy hol is kezdjem vágni, és hogy a viharba lesz ebből cica. Aztán belevágtam, hisz valahogy csak el kell kezdeni. És akkor valami csodával határos módon a kezem beindult és faragott innen egy kicsit, onnan egy kicsit és kezdett alakulni a forma, ami egyre inkább lelkesedéssel töltött el, hogy tán mégis lesz ebből egy felismerhető kis állat. Aztán a levágott darabokat összegyúrtam és a fej helyére nyomkodtam. Csináltam még mancsokat, farkincát és füleket, hogy lehetőleg minden falatba jusson a finom tortából. Ami mellesleg olajos kakaós piskóta és diókrém összeállítás volt, kellően masszív alap a faragáshoz.

Az alábbi képpel mutatom a fázisokat. A betöltést, ami előtt már egy alapformát azért kapott a piskóta. A faragás kezdeti állapotát, amikor pár percig álltam ott tanácstalanul, hogy akkor most honnan, mennyit, hogyan és milyen dőlésszögben nyisszantsak le. Majd kifejlődött az első cicának látszó forma, amit aztán körbe kentem a csokoládé ganache-val.

Így fagyoskodott 1 órácskát a cicus a hűtőben, aztán jött a burkolás. Izgalmas egy ilyen formát burkolni, pláne a pocija és a farka közötti lyuknál. ;) Volt kis toldozás-foltozás, no meg én ugyebár kétszer burkolok. Bár ez itt azért is kellett, mert a végleges bőr-szőr réteg alá kapott még egy kis botox kezelést a drágám, hogy csini kis kerek pofija legyen. Ennek fázisait mutatja a következő fotó.

Ez volt a második kihívás, de még előttem volt a fújás. Ekkor azon töprengtem, hogy nem lehetne-e inkább ez egy albínó cica, mert akkor legalább már tuti nem rontanám el a fújással. ;)

De hát nem, szürke cirmos az Ünnepelt kedvence, úgyhogy muszáj volt tovább menni és bátran neki szegezni a festékszóró pisztolyt. Igyekeztem a szürkével is csíkozni, de a végén nem volt elég szembetűnő, no meg akadt néhány szépséghiba a toldásoknál, úgyhogy egy ecset segítségével kiemeltem a csíkjait. Fújás közben egyébként a mancsait és a nóziját betakartam egy kis cukormasszával, hogy azok fehérek maradjanak, aztán az orrát rózsaszínű porfestékkel festettem be, majd igyekeztem vékonyan kontúrozni, ami mondjuk kicsit sikerülhetett volna finomabbra is.

De összességében szerettem ezt a kis álomszuszékot! Az Ünnepelt is nagyon örült neki, csak nem volt szíve felvágni, úgyhogy ezt a nehéz tettet más vállalta magára. Amúgy ízre is sikere volt, nagy örömömre, még a dióért nem rajongó népség is jóízűen fogyasztotta állítólag... mondjuk nem spóroltam ki a rumot belőle! ;)

A recepteket itt találjátok:

Olajos-kakaós piskóta - 10 tojásból (tehát ennek arányában kell a többi hozzávaló is)

http://bombolone.blogspot.hu/2015/03/foci-foci-foci-ezuttal-labda-formaban.html

Nagyon diós krém

http://bombolone.blogspot.hu/2013/11/dupla-dios-torta.html#more

És íme, a Cicus több irányból: