Bombolone: Egy csillogós hét tortái, no meg egy kis meglepetés...

Egy csillogós hét tortái, no meg egy kis meglepetés...

Időnként előfordul, hogy valamely motívumában hasonló torták kerülnek terítékre egy azon héten. Ilyen volt pl. a vámpíros hét, vagy a múlt heti esküvői és szülinapi torták, melyek közös pontja volt a csillogás. Szállt is ám csillámfelhő, amikor nagyüzemben használtam a szépséges gyöngyház csillámporomat a 200 levélkéhez és a nem tudom hány darab pillangóhoz, a tortáról már nem is beszélve.

Bár ennél több közös nem mondható el a róluk, hiszen az ifjú pár egyszerű, pasztell tortát képzelt el és ehhez illőnek találtuk a meghívójuk színvilágát, a levélkés-ágas mintázattal, és persze a gyönyörű, ám szolid csillogást, amit a meghívó papírja varázsolt elénk.

A szülinapi torta lényege ugyanakkor az volt, hogy ragadjuk meg az ünnepelt vidám, bohókás természetét, úgyhogy az elegáns mintákat felejtsem el, hiába a kerek szám, és legyenek lepkék, sokan, színesek és csillogjanak! :) Még tán a hippiket is emlegettük, a színvilágot tekintve, vagy talán szivárványt? Mindenesetre ezek után biztosan megértitek, hogy miért is lett ilyen, amilyen. Mondjuk nem esett nehezemre átérezni ezt a bohókás dolgot... ;)

Nagy boldogsággal töltött el, hogy alig, hogy posztoltam a képet a blog FB oldalán, máris írt az ünnepelt, hogy mennyire nagyon tetszett neki és még finom is! Éppen akkor ették. :)

Hát, ami azt illeti nem is rossz párosítás a csokis piskóta málnahabbal.

Elárulom, hogy a maradék málnakrémet hozzácsaptam egy kis gluténmentes browniehoz, hogy mégse üres kézzel érkezzem a barátnőmhöz a hétvégére. Ugyanis a férjem és barátai legénybúcsút tartottak, így külön irányba indultunk. Viszont megesett a szívem rajtuk is, úgyhogy a brownie felét elküldtem... gondolom tartott is vagy 28 másodpercig, míg eltüntették az adagot. De volt rajta egy ici-pici-cici meglepi az ünnepeltnek, elvégre mégis csak legénybúcsú volt. ;)

Térjünk vissza az esküvői tortához. Szerettem nagyon, különösen mert maga a meghívó közel állt az ízlésemhez, hisz majdnem ez volt anno a mi befutónk is. Imádom a pasztell színeket, az elején kicsit féltem ugyan, hogy eltalálom-e az árnyalatokat, de azt hiszem sikerült. A csillámfénynek egyetlen hátránya van, hogy nem látszik minden szögből a csillogás, mégis remélem, hogy az esküvő helyszínén és fényeiben a többség felfedezte, hogy a tortát a meghívó ihlette. Hű, már annyit beszélek erről, de fontosnak tartom, legalábbis én úgy szeretem, ha az esküvő egyes elemei kötődnek egymáshoz. Egy tortába bele lehet vinni a dekoráció színeit, anyagát, a menyasszonyi ruha mintázatát, fazonját, a virágokat, vagy akár egy jellegzetesebb meghívót, ahogy ezúttal tettük.

És az ízek. Az alsó szint trüffel volt, amit megbolondítottam egy kis házi málna-ribizli lekvárral. Ezzel kentem meg a csokis piskótát, amit aztán nem szégyelltem jól megpakolni a trüffelkrémmel. A második emelet egy lemon curd és túrókrém házasításával létrejött citromos túrótorta volt, míg a felső szinten a csokis piskóta találkozott egy orange curdből kikevert tejszínes, lágy narancskrémmel és kandírozott narancsdarabkákkal.

3 emelet, ráadásul szép magasra is sikeredtek... ezt nem lehet csak úgy simán egymásra pakolni, hisz túl kell élnie a szállítást is, no meg idővel sem süllyedhetnek egymásba. Ezért a középső és felső szintet is torta alátétre helyeztem, hogy a vékony kartonlapot már egészen biztosan megtartsa az alatta lévő szintbe szurkált 5-5 merevítő. Legalulra fa merevítőket vágtam méretre, feljebb már elegendőnek tartottam a szívószálat is.

Így helyeztem egymásra a szinteket és csak ezután következett a díszítés, a szalag és a levélkék. Szerencsére az időjárás kegyes volt hozzám, mert nem 35 fokban kellett csinálnom, ami nem is miattam volt érdekes, hanem a torta így jobban bírta a strapát. Persze kellő vastagságú burkolattal egész rendesen viselkedik. Azt nem szabad lespórolni, mert a tartásához, az eltarthatóságához is hozzájárul, nem beszélve a sima, egyenletes felületről, hisz így képes elfedni a torta kisebb egyenetlenségeit.

És íme, a végeredmény, közelebbről, hogy a csillogást is meg tudjam mutatni és távolabbról teljes pompájában: