Bombolone: Az eddigi legextrémebb tortám

Az eddigi legextrémebb tortám

No, hát a héten írtam egy apró szösszenetet még a karácsonyi tortákról és a végén beharangoztam, hogy végre felfedem a nagy titkot, hogy mi is volt az idei nagy meglepi ajándék, amihez sokat sürögtem-forogtam a konyhában.

Ám ez most egy kicsit még várat magára, mert előbb muszáj megosztanom Veletek a legfrissebb élményemet, életem eddigi legextrémebb tortáját és egyben az eddigi legnagyobb torta kihívást.

Az elmúlt időkben már-már kezdett talán a fejembe szállni a dicsőség... na jó, azért azt nem! De őszintén bevallom, hogy egyre elégedettebb voltam a tortáimmal, mert nagyjából sikerült azt létrehoznom, amit elterveztem. Mondjuk 4-5 év gyakorlat után azért illik is. :) És ilyenkor van az, hogy az ember lánya egyszer csak nem pánikol egy új, szokatlan, mi több kellően furcsa kéréstől és vakmerően rávágja, hogy oké! Egy nagyon kedves ismerősöm találta ki, hogy a fia szülinapjára különlegességként tőlem kér egy tortát. Az érdekesség, ami menten kiderült, mert ugye kell némi kapaszkodó ahhoz, hogy személyre szabott tortát készíthessünk, a következő volt: kosárlabda, néger ember és kecske... ezeket szereti az ünnepelt. Nyilván sok minden mást is, de apuka most ezeket ragadta meg. Ötleteltünk: volt kosárlabda torta, amin rajta van egy néger kosaras a hóna alatt egy kecskével, aztán lett belőle egy négerfej némi kecskés beütéssel úgy, mint kecskeszakáll, -fül és szarv. Azt hittem, hogy ennyiben is maradtunk, mígnem jött a letisztult, megvilágosodott és végső elképzelés az ismerősömtől, hogy fele néger fej (azon belül is Tupac), másik fele kecskefej. És én még mindig nem pánikoltam, hanem rávágtam, hogy megpróbálom. Na azért óvatos vagyok és ilyen speciális kihívásnál előre jelzem, hogy nem biztos, hogy így össze is jön, no meg Tupac felismerhetőségét végképp hagyjuk, hiszen szobrász nem vagyok, emberi portrét még rajzolni sem tudok. Keresgéltem képeket, összemontázsoltam megboldogult Tupac fejét egy kecskéjével... szegények! Próbáltam átgondolni, hogy hogyan is fogom megcsinálni, mert magán a tortán dolgozni nem a végtelen próbálkozások lehetősége.

És eljött a nagy nap. A tortát betöltöttem, vaníliás piskótát trüffel krémmel. Elkezdtem faragni. Na már most élből esély sem volt Tupac barátunk jóvágású hosszúkás arcát kialakítani, mert nekem nincs szívem annyi finom krémes piskótát levágni, úgyhogy maradtam egy kerekebb fejnél. Szemgödör kiváj, nozi és csókos száj felpakol. Jöjjön a kecske, nozi felé emelkedjen, szemgödör neki is kiváj. Csokoládés ganache-val körbe ken. Egyébként nagyon puha lett a piskóta, ami fogyasztás szempontjából remek, ám faragás szempontjából nehezítő körülmény. Na sebaj, eljutottam odáig, hogy a fura Frankenstein kezdemény megkapta az első bőr rétegét, azaz az első cukormassza burkolatot.

Eddig még örültem is magamnak, hogy Ihajjj, nem is megy ez rosszul!... hehe, persze, de csak most jött a neheze. Ugyanis ezen a szinten kellett kialakítani a vonásokat, igazi néger orr, a szemek redői, szemöldök, száj, kecskénél a szem, szemöldök-féleség illetve az orr. A néger formával kezdtem, mert az emberi fejet nehezebbnek véltem. Tévedtem! Nem mondom ugyan, hogy egy tökéletes, csodálatos, pláne nem jóképű arcra sikeredett, de azért a célnak megfelelt. Ám a kecske, az az aljas állat! Tőle nem tartottam, mégis az orr, illetve a pofájának kialakítása közben, mikor harmadszorra ugrottam neki és közben már lemartam újabb réteget róla, én bizony idegösszeomlottam. Eljutottam oda, hogy besülök, én ezt nem tudom megcsinálni. Sírva kértem telefonos segítséget a legdrágább férjemtől, aki egyfelől általában megnyugtat (kivéve, ha már nála is elszakad a cérna ;), másfelől apró, ám annál jobb technikai ötleteivel időnként kisegít a bajból. És ez most is így volt! :))

Mire hazaért, végre "kipofáztam" a kecskét is, és VÉGRE eljutottam odáig, hogy megkapják a második bőrrétegüket. Ekkor már a kis szellemi segítőm ott ült mellettem az ebédlőben, ami ilyenkor a műhelyemmé avanzsál és további ötleteket adott a részletekhez, a vonások finomításához.

Így aztán csodával határos módon elkészült ez a torzszülött és nagyon-nagyon nagy kő esett le a szívemről, hogy egyrészt időben le tudom szállítani a tortát, másrészt nem kellett egy B tervhez folyamodni és azt kapja a megrendelő, amit megálmodott.

Hálája jeléül meg aztán beledöfött néhány tűt a fülembe... :-/ de ez már nem tartozik ide.

És íme ez az ízé... furcsaság: