2013. november 20., szerda

Barátkozás a híres-nevezetes Macaronnal

 
A hétvégén készítettem egy finomságot, ami hatalmas sikert aratott a családban. Nem torta volt, hanem egyfajta péksütemény új formában. No de most nem erről fogok mesélni! :)
 
A történet azonban ott kezdődött, ugyanis megint rajtam maradt 4 tojásfehérje. Ez pedig engem mindig zavar, mert pazarlásnak érzem, ha kidobom. Így aztán lelkesen próbálkozom pl. a habcsók készítéssel. Egész pontosan kétszer ugrottam neki és bár tudjuk, hogy ez egy igen egyszerű sütemény... hát... ööö... én kétszer besültem vele. Tudom ám, hogy mit rontottam el, csak későn esett le. Másodszorra is. És ebben az a remek, hogy ekkor már sokkal többet pazarolnék, ha kidobnám. Éppen ezért, eddig igyekeztem menteni a menthetőt és  gy nagyon finom, ám  érdekesen ragadós muffin formájában tálaltam. A jó hír, hogy közben kezdek apránként rájönni Nagymamám régi citromos-diós habcsók receptjére, amit sajnos nem mentettünk át az utókornak. Még néhány alkalom és talán újra születik a tuti recept.
 
Na de visszatérve, úgy tűnik tehát, hogy a HABCSÓK a mumusom. Ráadásul nem is szeretem, csak mostanában újra divatba jött és ezért izgatja a fantáziámat!
 
Mivel a mezei habcsókkal befürödtem, gondoltam, hogy emeljük a tétet és a sokkal nehezebbnek kikiáltott macaronnal teszek egy próbát. Merésznek tűnt, mert ehhez tanfolyamokat hirdetnek, meg külön szettet árulnak a készítéshez. Meg kell mondjam, hogy mégis többre mentem vele! Nem kellett közben B tervet kovácsolnom. Úgy tűnik, hogy az egyszerűt bonyolítom, de a bonyolultat megoldom az előírás szerint.

Kezdjünk néhány szemet gyönyörködtető képpel, amelyek nem általam készültek, viszont csodálatosan megmutatják a macaron lényegét:
színes és szép!
Pár évvel ezelőtt, a már bőven tartó macaron őrületnek köszönhetően megkóstoltam ezt a kis francia hírességet egy édesség fesztiválon. Ami azt illeti, én nem vágódtam hanyatt tőle. Így aztán nem is foglalkoztam a témával egészen mostanáig.
 
 
Kerestem receptet, ahányat elolvastam, annyi féle volt. És alap dolgokban különböztek. Cukrász tanulmányaim és szimpátia alapján végül Apróséf receptjét választottam. Persze a töltelékről megvolt a pontos elképzelésem, úgyhogy csak a tésztát csentem tőle.
Annyira jól leírta és segítségül hasznos képekkel illusztrálta az elkészítést, hogy mindenképpen érdemes nála megnézni.
A töltelék levendulás csokoládé ganache lett, amit még Bobojka bon-bon készítő tanfolyamán tanultam.
 
A tapasztalataim:
 - a mandulaliszt borzalmasan drága, tehát meggondolandó a 4 tojásfehérje mentése
 - rengeteg a cukor benne, de tényleg nagyon sok! Pedig én aztán bírom, egy doboz toffifee-t simán bepuszilok együltő helyemben
 - a cukorszirupot lehet, hogy kicsit túlfőztem, mert már a szélén kikristályosodott, de így is működött.
 - egyébként teljes siker a recept, mert még nekem is sikerült macaronnak kinéző macaronokat gyártanom! :)
 
 
Konklúzió:
Még mindig nem lettünk nagy barátok! :( Ha már bűnőzünk, akkor szerintem sokkal finomabb édességekre érdemes tartogatnunk a kalóriákat. Bocs Macaron és egyúttal elnézést kérek az összes Macaron rajongótól is, de ez van.

0 megjegyzés:

Keresés

2013 © Minden jog fenntartva . Üzemeltető: Blogger.

Galéria

Cimkék

Szösszenet magamról


Minden ott kezdődött, hogy csokoholistának születtem...

... aztán belecsöppentem a hihetetlen és lenyűgöző tortakreációk világába, és itt ragadtam. Immáron cukrászként keresem a lehetőséget az álmaim megvalósításához. Ennek első lépése, hogy egyfelől saját alkotásaimat, legkedveltebb receptjeimet, tapasztalataimat, másfelől inspirálóim csodás műveit megosszam Veletek. Remélem, hogy aki erre jár, talál kedvére valót.


Kellemes barangolást kívánok!

Andi

Partnerek

Magyar gasztroblogok gyűjtőhelye Legjobb receptes blogok