Múlt héten egy tündéri kislány 3. születésnapjára készíthettem tortát, még pedig a kedvenc mesefigurájával, Peppa malaccal. Én nem igazán ismerem, illetve éppen csak tortákról, ahogy sok más "új" mesehőst is. Peppa malackát nem mondanám éppen egy szép kis teremtésnek, de biztosan nagyon cuki. A kis unokahúgom is felismerte, és hatalmas mosollyal és szerencsére annál kisebb sikollyal startolt rá. Nem is tudtuk, hogy ismeri a mesét. Mindenesetre jó visszajelzés volt, mert volt egy hatalmas dilemmám. Peppa legszembetűnőbb arcvonása ugyanis, hogy egy oldalon van a két szeme, legalábbis a rajzfilmben. Azonban internetes kutakodásom során rátaláltam a plüssfigura változatára, ahol azért a helyükre tették a  szemeit, illetve ahogy láttam, a tortákon is így formázták meg a 3D-s figurákat. Nekem is ez volt a szimpibb, de nem tudtam, hogy ezzel mennyire veszem el az igazi Peppa malacságát.

 

A múlt héten, hosszú kihagyás után bizony nagy tortázásba fogtam.

 

Egy születésnapi köszöntésre kellett egy Japán témájú tortát készítenem, aminél bár a kreatív énem is beindult, de végül a baráti társaság az eredeti minta mellett döntött. Így történt, hogy ritka alkalmak egyikeként másoltam a tortát, mégpedig az igen profi Alice in Sugarland-tól.  Persze mindig van eltérés, többek között az alapszínt halvány lilára változtattuk, illetve a gésám is kicsit másmilyen lett.

 

Húsvétra elkövettem még egy édességet, ugyanis gyakorolni akartam a cake-pop készítést. Az eddigi 1-2 próbálkozásommal nem igazán voltam elégedett, úgyhogy most több pontban is változtattam, de leginkább jobban utánanéztem a titkoknak.

 

Eddig piskótagolyókat sütöttem, ha már beszereztem egy ilyen szilikonformát, de rá kellett jönnöm, hogy jobban járok az összegyúrt tésztával (kókuszgolyóhoz hasonlóval), ugyanis azt ha nem is tökéletes golyóra, de mindenképpen szép, sima felületűre lehet formázni.

 

Nagyon fontos rész a siker érdekében, hogy az összegyúrt golyókat hagyjuk dermedni, keményedni pár órát a hűtőben, vagy rövidebb ideig a fagyasztóban, ha beférnek. Ezt érdemes úgy tenni, hogy a pálcikákat már ekkor olvasztott csokiba mártva beleszúrjuk, mert akkor az is szépen megköt és nem fognak a golyók lecsúszni mártogatás közben.

 

 

Idén rengeteg kalácsot sütöttünk Húsvétra, mert egyrészt az esti terülj-terülj asztalkámhoz mi biztosítottuk kenyér helyett a finom foszlós kalácsokat, másrészt a Nyuszi is Nutellával és dióval töltött fonott finomságokkal készült a kis családnak csoki helyett.

 

A receptek már régebbiek, hiszen időről időre ugyanazt vesszük elő, de a kalács még mindig ugyanolyan mennyei. Mellesleg most fehér tönkölybúzalisztből készült, és pont ugyanolyan jól működött.

 

Recept:

http://bombolone.blogspot.hu/2014/04/kisecseti-kemences-kalandok.html

 

A tavalyi répatorta debütálása után idén muffin formában készítettem el ezt a finomságot. Bevallom, hogy évekig ódzkodtam ettől az édességtől, de a répatorta próbája az evés, és bizony tavaly abszolút győzelemmel ment át a teszten. Mondjuk az egyéb kedvenceimet, élen a csokival, nem tudta beelőzni, szóval kerek egy év elteltével jött el újra az idő, hogy répás sütit süssek. De legalább ez egészségesebb fajta is, hiszen a tészta nagy részét a répa és a dió teszi ki.

És, hogy miért muffin? Nos, azért, mert egy kedves barátnőmtől húsvéti cupcake szettet kaptam kapszlikkal és beszúrható díszekkel, amik nagyon cukin fognak mutatni a húsvéti asztalon… vacsi után… tehát nem biztos, hogy fog belénk férni… ja-jajjj! Ha nem is ma este, de az ünnepek alatt biztosan el fognak fogyni. ;)

Jöjjön akkor a recept 12 db muffinhoz.

Elnézést, hogy kicsit ritkábban jelentkezem mostanság, de ahogy már említettem süti szünet van nálunk. Próbálunk még jobban odafigyelni az étkezésünkre, inkább egészség, semmint fogyókúra szempontjából. Így aztán próbálom magam távol tartani az igazi cukor- és kalóriadús édességektől is, bár azért még gyakran elesek ebben a küzdelemben.

 

Na, de az igyekezet megvan. Ennek köszönhető, hogy felfedeztem egy olyan sütit, ami messze sokkal fantasztikusabban finomabb, mint azt elsőre gondolnánk. Hogy esetleg a véletlen műve (pl. receptíró kihagyott pár hozzávalót) vagy tényleg az eredeti receptet követtem, csak nem arról volt fotó az oldalon, nem tudom, mindenesetre tökéletesen megfelelt így is.

 

Noha mi már nagyon várjuk a tavaszt így márciusba lépve, de még tart a síszezon, sőt most van igazán jó hó egyes helyeken. Szóval a téma aktuális, és nagyon örültem, hogy az Ünnepelt(ek)nél végre nem a foci, foci és csak a foci volt a nyerő. ;) Ugyanis az elmúlt években készített három különböző focis torta (pálya, stadion és labda) után már nem lett volna sok ötletem, de mivel a síelés közelebb is áll a szívemhez, abban még bőven vannak lehetőségek. ;)

 

A hegy belsejében az egyszerű, ám nagyszerű trüffel bújt meg egy kis darabos málna-ribizli lekvárral, tonkababbal megbolondított kakaós piskóta rétegek között.

Azt csicseregték a madarak, hogy finomra sikeredett, úgyhogy nagyon boldog vagyok, mert bevallom, hogy a tonkababos fűszerezést meglepiként sütöttem el. Bár bíztam a sikerében, de azért kicsit aggódtam is stikában. :)

 

Ahogy az előző gesztenyemousse-os torta is a férjem kívánságára készült, úgy ezzel a mákos kockával is az ő mákhiányát igyekeztem enyhíteni. Noha én is szeretem a mákos finomságokat, nem kifejezetten rajongok érte, így aztán mindig találok egyéb ízeket, amikkel szívesebben kísérletezek. Például a csokit ugye, mert azt igazán alig fogyasztunk... ;) 

No, de most eljött az ideje egy újabb mákos ínyencségnek, mert tényleg régen ettünk már.

A receptet gyakorlatilag összeollózgattam, íme az én verzióm:

Múlt hétvégén a Szerelem és Szeretet Ünnepét tartottuk világ- és országszerte, bár azért az igazi az, ha ezekből minden napra jut. Nem lehet azonban a különböző finomságok, édességek iránt érzett mély és megingathatatlan szerelmünket sem figyelmen kívül hagyni. ;) Mondjuk, ennek a szerelemnek jobb lenne ritkábban hódolni, de hát... a függőség ugye nagy úr!

Na szóval, ha már az én drága uram megsúgta nem is olyan rég, hogy szívesen enne gesztenyés sütit (no meg mákosat, de erre majd legközelebb visszatérünk), mert hogy nem igen szoktam azt készíteni, mit is tehettem volna, mint hogy ezzel kedveskedjek neki. Azért halkan megjegyzem, hogy Valentin nap ide vagy oda, mindenhogyan sor került volna rá a hétvégén, mert már vagy 3 napja nem ettem sütit!

 

Ismét egy kis unokahúgnak készítettem tortát, ezúttal a Jégvarázsból Elsával és Olaffal. Lilla mondjuk már "nagylány", úgyhogy nem ám a családi köszöntésre érkezett a torta, hanem a kis barátnőivel tartott bulira. Nos, Anyuka elmondásából a kis hadsereg egytized másodperc alatt szállta meg a tortát és szedte darabjaira többek között szegény Olafot, akinek így biztos hamar lefagyott a vigyor a képéről, de legalábbis eltűnt valamelyik leányka pocakjában.

 

Aztán persze a nemesebb részeket is pusztították, ugyanis a torta belül a nagy kedvenc trüffel volt, picit megbolondítva Anyósom mennyei házi lekvárjaival. Az alsó piskótalapot darabos ribizlilekvárral kentem meg, míg a harmadik lapot málna-ribizli keverékkel. Ezekre és a köztes szintre halmoztam a habos trüffelkrémet, majd a sűrűbb csoki ganache-val kentem körbe.

 

 

Megint a meyer citrom... no, de senki ne csüggedjen, akinek nem sikerül(t) beszereznie, mert sima citrommal is minden bizonnyal ugyanilyen finom. Mellesleg megjegyzem, hogy a minap egy Intersparban vásároltam és 2 láda citromból az egyik gyönyörűséges narancssárga héjú meyer citromokkal volt megpakolva, viszont ugyanúgy a sima citrom kódján futottak. Tehát észrevették, hogy valami más, de még ott sem tudják, hogy az bizony meyer citrom. ;)

 

Szóval, még amikor az első nagyobb adagra szert tettem, kerestem, hogy milyen citromos finomságot süthetnék még. Rátaláltam egy nagyon ínycsiklandó angol receptre (Lemony lemon bread), de persze kicsit megbuheráltam, mert én szerettem volna bele diót is, és aszalt vörös áfonyát, és kandírozott narancsot. Hát, ez lett belőle.

 

Citromos-diós gyümölcskenyér

 

Hozzávalók:

Na, hát az ujjaim kevésbé voltak fürgék és nem annyira készült el hipp-hopp ez a torta, de megérte, mert ezt az én drága, egyetlen unokahúgom harmadik születésnapjára készítettem, ami bizony már komoly kor! :)

 

A kis drágám hatalmas Vuk rajongó, úgyhogy nem kellett sokat gondolkodnom, hogy mi is legyen a téma. Persze lehetett volna Bogyó és Babóca is, de azért a Vuk figurái mégis csak cukibbak, nekem legalábbis... a részeg libákkal az élen. ;) Őket már láttátok.

 

Ismét két régebbi vágyamat váltottam valóra, kicsit ugyan kalandosabban, mint terveztem, de végül sikeresen. Az egyik a meyer citrom kipróbálása volt. Ez egy olyan spéci citrom, ami egy picurkát édesebb a sima citromnál és a héja közelebb áll a narancshoz. Nagyon sok gasztro oldalon láttam már, rengetegen oda voltak érte, viszont nem lehet akárhol kapni. A szezonja mindössze januártól márciusig tart és tavaly bizony nem sikerült rálelnem sehol. Pedig állítólag sima boltokban bekeveredik a mezei citromok közé, nekem végül a tesóm találta egy közeli zöldségesnél, miután körözést adtam ki rá. Már, hogy a meyer citromra, nem a tesómra. ;)

A másik, amit régóta szerettem volna megvalósítani, egy olyan igazi citromos pite, amiben nem egy tejszínhabbal vagy mascarponéval kikevert, bár szintén mennyei lemon curd van, hanem magában egy olyan jól összeállt citromkrém, ami szeletelhető. Korábbi változatomat is nagyon szerettük, de számomra ez az igazi. Hozzáteszem, hogy ez is hasonlóan készül, mint a lemon curd.

 

Ha már lett meyer citromom és éppen szembe jött velem Ízhuszár által tesztelt Heston Blumenthal recept is, neki is álltam.

 

Az elmúlt Karácsony volt életem első olyan ünnepe, amikor nem várt sehol a nagymamám mennyei zserbója. Kicsi korom óta ez volt a legeslegjobb és legfőbb süti a nagyikám repertoárjában, bár a házi baracklekváros linzerkarikáját is imádtam. Nem kellett hozzá ünnepnap sem, ha nála töltöttünk pár napot vagy nyáron heteket, az tuti, hogy vagy zserbóval fogadott, vagy már az első napokban sort kerített rá, hogy megsüsse. Az együtt töltött nyarak során előfordult, hogy délután megsütötte a zserbót, este leöntötte csokival, hogy reggelre megdermedjen, de hopp... reggelre bizony már a tepsi fele hiányzott. Eszembe is jutott egy ilyen fotó, igaz akkor reggel, hálóingben csoszogtunk ki a konyhába tesómmal, ahol az első hokedlin száradt éppen a süti. Meg is volt a reggelink. Drága nagyikám hányszor mondta, mikor elénk tette, hogy "Ez most nem lett olyan jó!". Ezt biztos Ti is ismeritek, ezek a nagyik már csak ilyenek. :)

 

Na, szóval a zserbó nekem több, mint egy süti. Benne van a gyerekkorom, a nagymamámmal töltött nyarak, a vele való csodás kapcsolatom. Talán éppen ezért is döntöttem úgy, hogy az első nélküle töltött Karácsonykor meg sem próbálom egy az egyben a megszokott, Babus féle zserbót megsütni.

 

Minthogy nagyon érdekelnek a francia desszertek, ebben az irányban gondolkodtam. Régóta szerettem volna kis dóm (félgömb) formájú desszerteket alkotni. Mindössze azonban egy 6 db-os formát szereztem be. Az adag, aminek pedig neki álltam jóval több volt, így előkerültek a kis és közepes méretű kerek fémgyűrűk is.

 

Kezdjük először a Nagymamám által évtizedekig sütött zserbó receptjével, aztán elárulom, hogy hogyan csiholtam belőle franciás desszertet.

 

Ha egy sütés nem úgy sikerül, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, akkor ahogy az előző bejegyzésben is írtam, ki ne dobjuk mérgünkben, hanem gondoljuk át, hogy meg lehet-e menteni! Ez volna az újratervezés. Persze nem mindig lehet újra összegyúrni a tésztát, nem mindig van jó megoldás, de az is lehet, hogy végül egy teljesen más, ám nagyon finom édességet kapunk. A szaloncukor esetében leegyszerűsítve bonbonból lett bonbon. A mostani esetben viszont egy igen kényes tésztából lett valami teljesen más és a francia cukrászok szerintem a nagy cukrászkönyvvel ütnének agyon, hogy ezt közönség elé merem tárni, de ha egyszer elfogyott és ízlett a népeknek? Akkor talán nem is annyira szégyenletes, nem? ;)
 

Nos, egy szó, mint száz, már megint a jó öreg Macaron babrált ki velem! :(

És mivel elfuseráltam, így lett a neve Fukaron, azaz elFUserált KAkaós macaRON.

 

Előfordul, hogy nem egészen úgy sikerül valami, mint ahogy azt elterveztük. Ha ez a konyhában történik, akkor egy hirtelen felindulásból elkövetett tett helyett, mint pl. az azonnali megsemmisítés, nyugodjunk le egy percre és gondoljuk át, hogy lehet-e valahogy menteni a helyzetet, azaz konkrétan a finomságot. Mert legtöbbször lehet, legalábbis, ha nem égett oda és/ vagy nem semmisítette meg önmagát.

 

Történt velem, hogy a karácsonyi nagy sütögetéssel kicsit túlszaladtam az egyik nap és bizony eléggé elfáradtam estére. Éppen dermedt már a hűtőben a finom szárított és kandírozott gyümölcsökkel begyúrt marcipánom a házi szaloncukrokhoz, amikor is úgy döntöttem, hogy én bizony nem temperálom a csokit, hisz ha óvatosan olvasztom fel vízgőz felett, ahogy évekkel ezelőtt is, akkor még ha nem is lesz fényes, de nem lesz csúnya.

 

Aha, persze! :(

Még december közepén készült ez a szülinapi torta, ami mind színvilágában, mind ízében igen csak passzolt a téli ünnepléshez.

 

A gesztenye ízvilág adott volt, ám a torta megtervezése már rám lett bízva. Annyit sikerült megtudnom, hogy az ünnepelt szereti a türkiz színt, így döntöttem végül egy Tiffany kék (türkiz)-fehér kombináció mellett. A csíkok feldobták és vidámabbá tették, a kedvenc cukorvirágaim pedig a télies színeikben koronázták meg a torta tetejét.  

 

 

Alapvetően nem vagyok egy nagy keksz fogyasztó, legalábbis ami a bolti változatokat illeti, de annyi ínycsiklandó kép és szimpi recept jött velem szembe az évek során, hogy egyre inkább kedvet kaptam hozzájuk, hisz saját ízlésünknek megfelelően a legkülönfélébb ízesítésekkel készíthetjük el őket. És bizony ez Karácsonykor sem jön rosszul. Ugyanis a kekszek hatalmas nagy előnye, hogy könnyen és jóval előbb elkészíthetőek, dobozban tárolva hetekig is eltarthatóak. De szerintem addig úgysem maradnak meg. ;)

 

 

Mint arról már beszámoltam, ősszel részt vettem egy fantasztikus mézeskalács díszítő tanfolyamon Mézesmannánál. Eljött az ideje, hogy végre kipróbáljam a technikákat, ráadásul Judit felügyelete nélkül... és hatalmas megkönnyebbülésemre boldogultam. :) Bevallom, hogy az írókától tartottam kicsit, mert az állaga nagyon nem mindegy, hogy milyen, más kell a vonalakhoz, más a terülő mázhoz és más a domború alakokhoz.

 

A mézeskalács receptje is Mézesmannától származik, de mivel ő is egy újságban találta évekkel ezelőtt, így biztosan nem gond, ha megosztom Veletek. Természetesen én kicsit belepiszkáltam, mert szeretem jó fűszeresen a mézeskalácsot, de ha Ti szolidabban szeretitek, akkor a plusz fahéjat és gyömbért kihagyhatjátok. ;)

 

Elnézést, hogy kicsit ritkábban jelentkezem mostanában, de nagyon készülgetek a Karácsonyra. Annyit mondanék csak, hogy végre kamatoztathatom, vagy legalábbis próbálom kamatoztatni a Mézesmannánál tanultakat. ;) Sajnos azonban gyök kettővel haladok, úgyhogy arról még nem tudok képeket hozni, de úgyis van egy elmaradásom, amit most végre bepótolok.

 

Van egy pici lány, Nonó, aki nem rég ünnepelte a 3. születésnapját, és van neki egy kedvenc plüss nyuszija, aki minden bizonnyal egy Kinder csokival érkezett hozzá valaha. Na, már most Nonó oda van ezért a nyusziért, úgyhogy Anyukája azt kérte, hogy ő legyen a tortán. Kaptam képet is a kis kedvencről, szerencsére nem a legbonyolultabb forma, úgyhogy viszonylag könnyen összehoztam a cukormását.

 

 

Nem régiben tartottunk egy forralt borozós baráti összejövetelt, ahova szokás szerint elkészítettem a kedvenc vendégváró falatkáimat. Többek között lilahagymás pogácsával, valamint ízletes sonka-gombás pizzacsigákkal vártuk a vendégeinket. Ám az lehetetlenség lett volna, hogy én ne készüljek valami édességgel is, úgyhogy e jeles alkalomra egy igazán ínyenc, tömör gyönyört választottam, mégpedig az egyre híres-nevezetesebb Sós karamellás- mogyorós browniet.

 

Ez a brownie receptem nem újdonság, de ajánlom figyelmetekbe ezt a verziót, mert ehhez képest az első próbálkozásom egy gyenge utánzat volt csupán.

 

 

Biztos, ami biztos, inkább ide vésem újra:

 

Nagyrészt gyerkőc vagy elegáns, virágos női tortákat szoktam készíteni. Sokszor el is gondolkodom, hogy mennyivel nehezebb pasiknak alkotni. Persze a sport egy lehetőség, volt már focilabda vagy stadion torta, nem olyan régen kosárlabda torta, viszont most először volt lehetőségem vadász témában kitalálni valami látványosat és szépet, ami formájában, színvilágában is egy férfiemberhez illik.

 

Eleinte nem voltam nagyon berezelve, mert hát pacikat már valahogy összehoztam, gondoltam, hogy egy szarvassal is megküzdök. Aztán tovább töprengve elvetettem az álló verziót és inkább egy trófeát gondoltam megformálni, mert hogy az mennyivel egyszerűbb... hehe, na, persze!

Az elmúlt 1-2 hónapban fantasztikus tanfolyamokon volt szerencsém részt venni! Erről következik egy rövid, képes összefoglaló.

 

Nos, nem kis kihívásban volt részem múlt héten. Dávidka, aki idén már kapott egy nagy Maci tortát, 1 egész éves lett! Na már most, szegénykémet tejfehérje és kakaóérzékenység sújtja, ami elég nagy csapás. Elképzelhetetlen számomra, hogy hogyan lehet ezek nélkül élni?! Bár ha minden jól megy, akkor kinövi. Őszintén remélem, hogy így lesz. A Maci tortát ő még nem fogyasztotta, így ott nem volt fontos 100%-ban megfelelni ezeknek az érzékenységeknek, ám eljött az ideje, hogy egy kis édességet végre a kis manó is ehessen. Ez aztán feladta nekem a leckét, tekintve, hogy nehéz krém alapot találni tejfehérje nélkül. Ugyanis még a  növényi tejszínekbe és visszatesznek tejfehérjét. Grrrr!!!! :(

Múlt héten egy olasz újságírónak volt szerencsém tortát készíteni 40. születésnapja alkalmából. A jeles eseményt itt Magyarországon (is) megünnepelték, méghozzá leginkább kosaras barátok körében, mivel a kosárlabda is fontos része az életének. Így jött össze, hogy egy kosárlabdán egy Milano Finanza-s jegyzetpapír és egy toll is helyet kapott.

Belülről egy masszívabb csokis piskóta és finom málnakrém alkotta a tortát. Ezt persze kiegészítettem némi csokoládé ganache-sal, mert azt tudtam, hogy a málnakrém nem tartja magát eléggé. Így aztán minden szint piskótára először nyomtam egy csokoládé szegélyt, azon belül kentem el a málnakrémet, végül szintén a csoki ganache-sal kentem körbe, mert az szépen megdermed a hűtőben és így volt esélye annak, hogy kerek maradjon a forma, mire végzek a burkolással és díszítéssel.

Egy kedves, mosolygós hölgy 30. születésnapjára készült ez az elegáns doboz torta. Újra előkaphattam az egyik kedvenc dekoráló eszközömet, amivel ezt a szépséges damask mintát tudom a tortákra varázsolni. Kifejezetten jól mutat egy elegáns női tortán és hát a nyitott doboz forma cukorvirágokkal szerintem örök szerelem nekem. :) Jó volt készíteni.

Belül trüffeltortát rejtett a dobozka, amit egy kis rumba áztatott, előtte illatosra pirított, mitöbb kevés cukorral karamellizált dióval bolondítottam meg. Állítólag fincsi volt. ;)

 

Ennél többet már csak a képek tudnak elárulni.

 

 

Kedves Finomság Kedvelők!

 

A napokban lesz 2 éve, hogy útjára indítottam a blogomat. Számomra ez az összefoglalója a (hobbi)cukrász tevékenységemnek – immáron 5 évnek-, ami alatt rengeteg tortát volt szerencsém elkészíteni és egyre több finom receptet kipróbálni. Remélem, hogy a gyűjtemény még nagyon sokáig bővülni fog. Azonban egy blognak kétség kívül célja, hogy legyenek Olvasói, akik figyelemmel kísérik, sőt talán ihletet kapnak egy kis sütögetéshez is, akár még komolyabb torta megalkotásához is.  És Ti vagytok! :) Úgyhogy itt az ünnepélyes ideje, hogy megháláljam Nektek eddigi figyelmeteket.

Nem régiben készítettem egy tündérédescukorborsó kisfiúnak ezt a tortát a második szülinapjára. Szülei nagyon kedves barátaink, nagyjából elmondták, hogy miket szeret Szilárdke, de egyébként teljes szabadkezet kaptam. :)

Tekintettel arra, hogy a kis úrfi kifejezetten az egyszerűbb ízekért van oda, így a jó kis kakaós piskótát, finom vaníliás fehércsokis mascarponekrémmel vegyítettem. A recept nem nagy újdonság, hiszen a sütés nélküli citromtortánál nagyon-nagyon bejött ez az alap, amit ezúttal lemon curd helyett vaníliaporral (Toldi Fűszer 7g-os kiszerelésben) fűszereztem. Igaz, hogy így ebben az összeállításban személyesen nem teszteltem, de szerencsére pozitív visszajelzést kaptam. Végül is külön-külön finom volt, akkor egyben miért ne lenne, igaz? Mindig ebben bízom, ha újítgatok, márpedig ez előfordul. ;)

 

Egy aprócska családi összejövetelre (120! fő) készült az alábbi torta, ahol sok a gyerkőc. Nekik színes és vidám torta járt, ugyanakkor egy felnőttnek éppen szülinapja is volt, neki szülinapos köszöntős dukált. Kiváló ötletként kaptam a bohócot, aki egyben szórakoztatja a gyerekeket és megköszönti az ünnepeltet. A többi már az én dolgom volt és ez lett belőle:  

 

A Macis torta hetében egy Pacis tortát is kértek tőlem, amit különösen szívesen készítettem a témája miatt. Mondjuk nem annyira a pacit, mert hát attól eléggé tartottam. Nem is csoda, ugyanis a formázás kezdetén még kérdéses volt, hogy kutya lesz-e vagy ló. ;)

Ám a fehér kerítést, a festett fűszálakat, a fa táblácskákat és a felhőket imádtam csinálni. Tekintettel, hogy ez is trüffel torta volt, így új recept most sincs, de következzenek a képek! :)

 

Egyszer már készítettem csíkos tortát egy pici lánynak a családban. Színes, viszonylag vastag csíkokból raktam össze a torta oldalát. A technika, miszerint a kerületnek és magasságnak megfelelő téglalapot vágok ki a kinyújtott cukormasszából, majd arra ragasztom fel a csíkokat még vízszintes állapotban, akkor bevált. Most is így ugrottam neki a jó kis feladatnak.

Az Ünnepelt kívánsága egy elegáns, cukorvirágokkal díszített torta volt. Kaptam több képet is, melyek között volt fekete-fehér csíkos, illetve arannyal díszített. Nos, nekem mindegyik tetszett, és mivel pont előtte láttam egy olyan tortát, amin a fekete-fehér csíkok közé csempésztek egy aranyat is, így könnyen megvolt az ötlet, hogy hogyan gyúrjak egybe minden tetsző elképzelést. A kívánságok közt egyébként ott volt az én kedvenc boglárkám is. Úgy gondoltam, hogy a választott színek a rózsaszín virágokkal jól is fognak mutatni, bár végül kiegészítettem még két rózsával és egy fantáziavirággal, valamint bimbós ágakkal,  így aztán egész kis pofás csokor csüccsent a torta oldalára.

 

 

Újra itt. :)

 

Kicsit pihentünk, kicsit lazultunk, de sajnos most is gyorsan teltek a napok, úgyhogy máris folytatódnak a tortás hétköznapok.

 

Éppen csak, hogy haza értünk a nyaralásból, máris következett nővérem szülinapja. Idő hiányában arra nem igen volt esély, hogy csilivilin díszített tortát kapjon, sőt hogy egyáltalán lett ünnepi torta az egy korábbi peches esetnek köszönhető. Még utazásunk előtt szintén tesókám kérésére gyártottam volna egy fincsi málnakrémes tortát citromkrémes cupcake-ekkel, de sajnos az az apropó dugába dőlt. A piskótát viszont már lesütöttem és elkészítettem a málna- illetve lemon curdöket, mire mindez kiderült. Nem volt mit tenni, életemben először bedobtam a fagyasztóba mindent, beleértve még egy 500 ml-s mascarponét is, hogy akkor itt az idő kipróbálni, hogy mit tesz ezekkel a finomságokkal egy kis hibernálás.

 

Amióta elkezdtem tortákat készíteni, egyre fontosabbá vált számomra, hogy minél szebb képekkel tudjam bemutatni az alkotásaimat. Soha nem végeztem semmilyen fotós tanfolyamot, de jó ideje járt már a fejemben, hogy kellene. Már azt hatalmas fejlődésnek éreztem, hogy a semmilyen hátterek és körbe vagdosás helyett áttértem a fotókarton előtti fényképezésre. Több színben is beszereztem ilyen kartonokat, de végül mindig a halvány, pasztell bézs és sárga jött be. Ezek előtt jön ki általában jól a torta formája, színei, stb. Úgy lőttem a képeket, ahogy éppen tudtam, délelőtt napfénynél, délután és este felé lámpafénynél. Nincs extra jó gépem, még csak nem is tükörreflexes, de egyelőre a célnak szerintem tökéletesen megfelel. A képeket utóbb a PhotoScape program segítségével tunningolom, azaz a rossz fények okozta sötétebb részeket, a torzult színeket igyekszem helyreállítani, de legalábbis a valóságoshoz közelibbé tenni.

 

Volt nekem egy tündér Nagymamám, aki mennyei finom baracklekvárt főzött be minden évben. Még azt is bevállalta, hogy nővéremnek és nekem nádcukorral készítse. Sajnos Ő már odafent süt-főz, így magamnak kellett megoldanom, hogy idén is roskadozzon a lekváros polc a spájzban. Na jó, tavaly már volt egy próba, ami elég jól sikerült, sőt idén ugyebár az eperlekvárral is megküzdöttem, úgyhogy bátorságban és lelkesedésben nem volt hiány.

Eddig megúsztam, hogy ebben az őrült kánikulában sütögessek, és torták burkolásával küzdjek, de sajnos eljött az idő, amikor muszáj volt a beígért cukiságokat valahogyan elkészítenem.

Történt, hogy egy kedves ismerősöm megkeresett, hogy csinálnék-e neki egy jó krémes, habos-babos tortát, amit egy kisfiú az 1 éves szülinapja alkalmából megrendezett fotózáson szanaszét maszatolhatna. Hát erre hogyan is mondhattam volna nemet?

Amúgy is éppen itt volt az ideje, hogy kipróbáljam a krémes díszítésnek ezt a fajtáját. Noha nem vagyok maradéktalanul elégedett az alkotásommal, még úgy sem, hogy kb. háromszor szedtem le és nyomtam újra a rózsákat, szerencsére ezek a hibák nem jönnek ki a fotókon. (Ha meglesznek a profi képek, természetesen azt is megmutatom majd Nektek, remélhetőleg a tündéri kisfiúval együtt.)

 Mint azt már említettem a korábbi élménybeszámolóban, Párizsban szert tettem két gyönyörű és nagyon hasznos francia desszert könyvre. Ezekben keresgéltem, amikor is férjem születésnapjára valami mákos-citromos desszerttortát akartam összedobni. Nos, azért csak „kicsit franciásan”, mert mint az látható lesz a képeken, annyira vagyok távol még egy igazi gyönyörű francia tortától, mint Makó Jeruzsálemtől. No, de mindent el kell kezdeni valahol.

Szóval következzen egy májusi próbálkozásom, amit még nem volt alkalmam megosztani Veletek, de most megmutatom, hogy mire jutottam.

Alapvető probléma volt, hogy a franciák annyira nem használnak mákot, legalábbis ebben a két könyvben egy darab receptben sincs mák. Persze ettől nem jöttem zavarba, mert simán megújítom én a legtutibb francia receptúrát. ;)

Kiinduló pont egy olyan tészta volt, melyet a franciák Biscuit à la cuillère-nek neveznek… ez valami kanalas kekszet jelenthetne, de nem az, úgyhogy nem erőltetném a fordítást.

Legyen most simán Mákos piskóta, melynek a hozzávalói a következők:

Ismét egy szuper hétvégét töltöttünk Kisecseten és a 40°C dacára bizony begyújtottuk a kemencét és a grillt is. Persze a tűzzel nem én foglalkoztam, én csak gyúrtam, kelesztettem, nyújtottam és készítettem a tésztákat. Szokás szerint sült kenyér és pizza a kemencében, valamint az első próbás kürtőskalács a grillen.

 

Volt némi baki, ugyanis a tűz mesterei(m) nem voltak csúcs formában. Nem fűtötték fel eléggé a kemencét, úgyhogy a pizza 15 perc helyett 30-40 percet sült, miközben igyekeztek helyre hozni a hibát. A grillről visszapakolták a parazsat a kemencébe, további fákat tettek be, de az ugyebár idő, míg felfűt a kemence.  A pizza ugyan így is finom lett, de közben a kenyértészta már kétszer akkorára dagadt, mint kellett volna. Sebaj, végül az sem lett rossz.

 

Közben a grillnél maradt parázs meg már szinte kihűlt, így sikerült is egyből megtapasztalnunk a kürtőskalács egyik alapvető hibáját. Mindjárt el is árulom, de következzen először is a recept.

 

Tegnap ünnepeltük Édesanyám születésnapját és e jeles alkalomra készítettem egy vintage hangulatú tortát, ami belül könnyű narancsos-gyömbéres piskótát és habos citromkrémet rejtett az én drága Anyukám ízlésének megfelelően. Mindenképpen valami szép, virágos tortát képzeltem el neki, apránként alakult ki az elképzelés, hogy halvány rózsás, csipkés külsőt varázsoljak.

 

Ez azért is volt külön érdekes számomra, mert így két új technikát is kipróbálhattam.

Hétvégén ismét Kisecseten jártunk. Tudjátok, ahol kemencében szoktam sütögetni mindenféle finomságot... és jajjj, de szeretem! :)

Ezúttal is készült több minden, többek között Focaccia rozmaringgal és fokhagymával, amit sajnos a kemence őreim odaégettek, de azért nagyjából a felét még el tudtuk ropogtatni.

Aztán készült teljes kiőrlésű hagymás kenyér, ami nagyon jól sikerült. Szépen megkelt, ennek köszönhetően annyira könnyű lett a tésztája, hogy el is terült. Szóval kissé lapos lett, de teljes kiőrlésű kenyérhez képest igen ízletes. Persze jó sok hagymát dinszteltem bele sóval, borssal, ici-pici pirospaprikával. No, erről nincsen fotóm, mert nem volt időm ilyesmire az éhenkórász nép mellett...

Egy cukor kisfiúnak holnap lesz a keresztelője, és eme jeles alkalomra kérte Anyukája, hogy öntsem tortába a Dávid kiságyának végén lévő maci díszt.

 

Belülről csokis piskóta közé bőségesen kent trüffelkrémet rejt a maci "kidolgozott" teste, némiképpen megbolondítva egy kis házi málna-ribizli lekvárral, mellyel minden piskótalapot megízesítettem.

 

Megint szép kihívásnak ígérkezett, hogy a 3 adag piskótából kifaragjak egy macit, ráadásul olyat, ami hasonlít is az eredetire. Aztán valahogy csak összeállt, pedig közben ilyen lehetetlen fázisok voltak. Még akár kuglibábu is lehetett volna belőle. ;)

 

Barátnőm unokahúga 7 éves lett. Tavalyi szülinapjára is én készíthettem a tortáját, a téma akkor is adott volt: Monster High. Kicsit bíztam abban, hogy idén újítunk, de nem. Hiába telt el egy egész év, a téma ugyanaz, leszámítva hogy ezúttal másik szereplő hölgyike lett a befutó. Meg volt adva kérem szépen, hogy Clawdeen Wolf, a farkasember lánya legyen a figura, a torta pedig kívülről lila, belülről kinder csokis legyen.

 

Elkezdtem receptet kutatni, mert hogy kinder tortát még nem csináltam. A legjobban a Miele főzőiskola oldalán talált változat tetszett meg, bár azt nem igazán tudom elképzelni, hogy minek 2*8 dl tejszín a krémekhez, ráadásul úgy, hogy mindkettőbe csak 200 g csoki kerül. Szóval inkább mentem a saját fejem után és eddigi tapasztalataimra hallgatva kicsit átvariáltam a receptet. Előre szólok, hogy szerintem ez a torta lett minden idők leggigantikusabb kalóriájú tortája, ami legalábbis az én konyhámban készült. De megéri kipróbálni, akkor is, ha nem csilivili burkolt torta, mert hihetetlenül finom! Igaz, hogy én csak darabjaiban kóstoltam, de a tesztelőktől is abszolút pozitív visszajelzés érkezett, úgyhogy bátran ajánlom.  

 

Kinder torta Bombolone módra

 

Mogyorós piskóta (17 cm átmérőjű formához)

Van nekem egy tündéri fodrászom, aki nagy Oreo keksz rajongó. Egyszer beszélgettünk róla, én nem értettem, hogy mi ez a nagy hajcihő az Oreo körül, mit tud az a keksz, amit mondjuk a Pilóta nem. Timi nem győzködött, de hatására megkóstoltam. Elsőre nem nyűgözött le, de aztán szép lassan meg-megdézsmáltam pár dobozzal, amikből egyébként sütni szándékoztam volna meglepi sütit pont Timinek, csak valahogy nem jött össze időben a látogatás. Apránként viszont megszerettem. Annyiban biztos jobb, mint a Pilóta, hogy vékonyabb a keksz réteg, ezáltal könnyebben harapható, kellemesen roppanós. Szóval összebarátkoztunk és eljött az az idő is, mikor végre meg is tudtam sütni a meglepetés sütiket.

 

Nem siettem el a dolgot, gyakorlatilag szezonzáró pillanatban próbáltam ki az eper és rebarbara együttműködését. Életemben nem ettem még rebarbarát, igazából azt sem tudtam, hogy milyen ízre lehet számítani. Annyit tudtam, hogy úgy néz ki, mint a zellerszár, amit egyébként nagyon szeretek, csak éppen rózsaszínű, többé-kevésbé.

 

Múlt héten újra alkottam a galléros tortát, ezúttal egyszintes változatban. Több okból is tettem ezt, egyrészt ki akartam próbálni a levendulás trüffelkrém és a lemon curd párosítását, másrészt pedig gyakorolni akartam a cukorvirágokat, azon belül is a boglárkát, ami így végül meg is maradt nekem. :)

 

Jelentem, hogy ez az ízkombó is átment a teszten, kis családomnak ízlett és dicsértek ott is, ahova még csurrant-cseppent belőle.

 

A levendulás trüffelkrém és a lemon curd receptjét megtaláljátok egy korábbi bejegyzésemben, akkor külön-külön használtam őket:

Sajnos rohamosan közeleg az eperszezon vége, de még maradt néhány nap a befőzésre, ha kedvet kapnátok. Már pedig remélem, hogy fogtok, mert egyrészről ez pofon egyszerű, másrészről pedig nagyon finom és kis csavarral igazán különlegessé tehető.

 

Nem vagyok egy nagy gyümölcsös, de speciel az epret imádom. A legegészségesebb verzió az, amikor magában eszem, vagy banánnal és narancslével összeturmixolom. Kevésbé vághatok fel a nagy egészséges gyümölcsözéssel, ha mondjuk palacsintába töltöm őket egy ínycsiklandó nutella rétegre, majd a tetejére tejszínhabot nyomok, viszont ez a legeslegfinomabb palacsinta! :)

Egy kedves barátnőm fia most érettségizett és volt szerencséje éppen közben ünnepelni a születésnapját is. Végül kicsit halasztva, de tortát is kapott.
 

Miről is szólhatna a tortája, ha nem az ő szent törzshelyéről, az íróasztaláról, ahol kis kora óta kitanulta az informatika szinte minden csínját-bínját. Bár állítólag csak egy laptop és egy tv van rajta, én még rápakoltam jó néhány kiegészítőt, hogy színesebb, változatosabb legyen a kép. Lámpa, tollak, könyv, kakaó és hát ugyebár egy kis csoki, mert az sem hiányozhat. Mivel fiús színekre és megjelenésre volt szükség, így döntöttem a hajópadló, valamint a szürkéskék szín mellett a torta oldalára. Kricky tanfolyama óta, imádok faerezetet csinálni, amit egyébként porfestékkel és airbrush-val is kiválóan lehet megjeleníteni. Ezúttal én porfestékkel árnyaltam.