Bombolone: Vadász torta

Nagyrészt gyerkőc vagy elegáns, virágos női tortákat szoktam készíteni. Sokszor el is gondolkodom, hogy mennyivel nehezebb pasiknak alkotni. Persze a sport egy lehetőség, volt már focilabda vagy stadion torta, nem olyan régen kosárlabda torta, viszont most először volt lehetőségem vadász témában kitalálni valami látványosat és szépet, ami formájában, színvilágában is egy férfiemberhez illik.

Eleinte nem voltam nagyon berezelve, mert hát pacikat már valahogy összehoztam, gondoltam, hogy egy szarvassal is megküzdök. Aztán tovább töprengve elvetettem az álló verziót és inkább egy trófeát gondoltam megformálni, mert hogy az mennyivel egyszerűbb... hehe, na, persze! Az első próbálkozás olyan kis szánalmas lett, hogy teljes erővel és tenyérrel sújtottam le rá. Ekkor kezdtem már berezelni. Ott is hagytam, mert bizony van amikor érzem, hogy most nincs benne a kezemben az ihlet. Pár óra elteltével azonban újra neki fogtam, előtte nézegettem új képeket, amik inspirálnak és átsegítenek a nehézségeken, ötletet adnak a hogyanhoz. És igen, másodszorra... na jó, egészen pontosan harmadszorra sikerült is! :) Menet közben ugyan (szarvak és fülek nélkül) még sanszos volt, hogy vakond lesz belőle, de aztán összeállt a kis szarvaskám. Hagytam száradni egy éjszakát, aztán másnap kis barna- és fehér porfestékkel, valamint fekete gélfestékkel kicsit igazibbá tettem a pofiját.

Közben gyártottam rengeteg őszi levelet, összesen 6 színben, amiket szintén porfestékkel árnyaltam. Fekete unidecből kivágtam két sziluett formát, egy vadászt és egy szökkenő szarvast. Itt annyi a trükk, hogy mikor kinyújtjuk a cukortésztát, hagyjuk egy kicsit száradni és csak később vágjuk körbe a formákat, így sokkal nagyobb esélyünk van, hogy nem nyúlik össze-vissza az unidec.

A torta belseje a nagy kedvenc trüffel volt, amit egy pici csavarral tettem különlegesebbé, ugyanis az Ünnepelt nagyon szereti a nápolyit. Így az első piskótalapot megkentem egy kis házi ribizli lekvárral (köszönet érte Anyósomnak:), erre került egy kis csoki ganache, arra a nápolyi réteg, megint egy vékony ganache réteg, majd a következő piskóta és onnan már a szokásos trüffelkrém, végül ganache-val körbe kentem és burkoltam.

Nagy megkönnyebbülésemre (mert mindig izgulok) és örömömre ízlett mindenkinek, többek között az Ünnepeltnek is és még a nápolyi is ropogós maradt. :)

Ilyen lett ez az igazán egyénre szabott Vadász torta: