Ismét csináltam egy kis finomságot. Bár őszintén megmondom, hogy talán a sütő nélküli heteket kihasználhattuk volna némi fogyókúrára, de akkor egyrészt miről írnék a blogra, másrészt valószínűleg durva elvonási tüneteim is lennének, amit nem akarunk... sem én, sem a közvetlen környezetem. ;)

 

Így inkább összedobtam egy jó kis tiramisut. Most vettem észre, hogy már korábban megosztottam egy receptet itt a blogon, ami egy tojássárgájával készült rumos-diós verzió volt. Ezúttal azonban egy tojás nélküli verziót csináltam, ráadásul mandulalikőrrel, úgyhogy ebben is eltér az előző receptemtől.

 

Bár már egy hónapja volt, hogy a drága kis unokahúgom elballagott a bölcsiből, és a Facebookon mutattam is képeket a jeles alkalomra készített Bogyó és Babóca tortáról, de most végre elárulok néhány kulisszatitkot is róla. ;)

 

Szerencsére az időjárás segítségemre volt, mert éppen jött egy hidegfront, úgyhogy nem kellett 40°C-ban küzdenem és hontalanul is volt helyem, ahol kényelmesen, a legnagyobb nyugalomban alkothattam.

Inspiráció Olga Noskovától

Hosszabb ideje nem jelentkeztem, mert költözködésünk egy újabb szakaszba lépett, de már látjuk a fényt az alagút végén! :) Ha minden igaz, akkor szeptembertől újra lesz saját konyhám sütővel és akkor belevetem magam a sütögetésbe, mert rengeteg mindent gyűjtöttem, amit szeretnék kipróbálni és megosztani Veletek, már ha úgy sikerülnek... ;)

 

Jelen pillanatban 2 db gázrózsán élem ki konyhai kreativitásomat, de ezek ugyebár nem a sütik, torták színterei, és mivel sütő nincsen, ezért az édesség iránti mély vonzalmamat is csupán csokival és/ vagy fagyival tudom enyhíteni. Nem mellesleg fel kell majd fedeznem a környék cukrászdáit, úgyhogy arról is fogtok még hallani. ;)

 

Viszont addig is megosztom Veletek egy orosz cukrászhölgy varázslatos kreációit.

A másik pite eper és rebarbara csodás kombinációjával készült. Tavaly próbáltam már, de mivel igen rövid a szezonjuk, így most került rá sor másodjára. Meg kell mondjam, hogy szuper jó párosítás és bár cukorral bőven kell ízesíteni, mivel a rebarbara nagyon savanykás, mégis összességében egy kellemesen fanyar, nyári melegben tökéletes süteményt kapunk.

 

 

Íme, a recept:

http://bombolone.blogspot.hu/2015/06/epres-rebarbaras-pite.html

Meleg nyári napokon nincs is jobb, mint egy ízlelőbimbókat bizsergető citromos finomság. :)

És ha citromos, az az angol citromkrémet kell, hogy jelentse, mert nagyon egyszerű elkészíteni, és nincsen párja! Tényleg! Próbáljátok ki, ha még nem tettétek! Lehet nagyon egyszerű édességet készíteni vele, pl. kihabosított mascarponéval keverve olvasztott vajjal lenyomkodott kekszalapra helyezve, de hihetetlen jól passzol egy mákos piskótához is.

Ezúttal a költözésünk adta az apropóját, tehát sajnos nem tegnap készült. Ki kellett ürítenem a hűtőszekrényt, és a fagyasztóban figyelt még jó pár csokis piskótalap.

Az a helyzet, hogy a hétvégén elhagytam a jól megszokott konyhácskámat, mi több a szeretett lakásunkat is. Jelenleg a tesóméknál húzzuk meg magunkat a férjemmel, mivel 2 hónapig még nem tudunk tovább költözni az új otthonunkba. A cuccaink, így a tortázós felszerelésem is, dobozokba zárva várják a szabadulást. Sajna a szűkös hűtőkapacitás, illetve egyéb körülmények miatt ebben a pár hétben nem tudok csili-vili burkolt, díszített tortákat készíteni. Sütögetni azért fogok, sima desszert tortákat, mert csak az elmúlt 1-2 hétben is olyan technikákra bukkantam, amiket muszáj lesz kipróbálnom. Szóval nem maradtok új bejegyzések és receptek nélkül. :)

 

Most például szeretnék Nektek mesélni egy közelmúltban történt élményemről. Korábban már megosztottam Veletek a HappyFamily oldalát, ami egy szuper oldal családoknak, anyukáknak, rengeteg hasznos infóval és szabadidős program ötlettel.

Képzeljétek, múlt héten a 100 holdas pagonyban jártam! :)

 

Ugyanis egy cuki kislány Micimackós tortát kért a 2. szülinapjára. Imádom, hogy alig tudnak még beszélni, de azt pontosan megmondják, hogy milyen tortát szeretnének, melyik kis kedvencük legyen rajta. :)

 

Kaptam inspirációnak képet, onnan ered ez a rajzolt díszítési ötlet, ami bevallom, hogy nagyon tetszett. Igaz, nem éppen egyszerű a torta oldalára feltapasztott, előzetesen kivágott figurákat merőlegesen festeni, pláne kontúrozni, de szerintem egész jól sikerült. Mondanám, hogy persze közelről nem kell nézegetni, de hát csak lefotóztam külön-külön is a figurákat. Előzetesen csak Micimackót és legjobb barátját, Malackát ígértem, de menet közben úgy döntöttem, hogy egy ekkora tortára ők kevesen lesznek.

Múlt héten egy tündéri kislány 3. születésnapjára készíthettem tortát, még pedig a kedvenc mesefigurájával, Peppa malaccal. Én nem igazán ismerem, illetve éppen csak tortákról, ahogy sok más "új" mesehőst is. Peppa malackát nem mondanám éppen egy szép kis teremtésnek, de biztosan nagyon cuki. A kis unokahúgom is felismerte, és hatalmas mosollyal és szerencsére annál kisebb sikollyal startolt rá. Nem is tudtuk, hogy ismeri a mesét. Mindenesetre jó visszajelzés volt, mert volt egy hatalmas dilemmám. Peppa legszembetűnőbb arcvonása ugyanis, hogy egy oldalon van a két szeme, legalábbis a rajzfilmben. Azonban internetes kutakodásom során rátaláltam a plüssfigura változatára, ahol azért a helyükre tették a  szemeit, illetve ahogy láttam, a tortákon is így formázták meg a 3D-s figurákat. Nekem is ez volt a szimpibb, de nem tudtam, hogy ezzel mennyire veszem el az igazi Peppa malacságát.

 

A múlt héten, hosszú kihagyás után bizony nagy tortázásba fogtam.

 

Egy születésnapi köszöntésre kellett egy Japán témájú tortát készítenem, aminél bár a kreatív énem is beindult, de végül a baráti társaság az eredeti minta mellett döntött. Így történt, hogy ritka alkalmak egyikeként másoltam a tortát, mégpedig az igen profi Alice in Sugarland-tól.  Persze mindig van eltérés, többek között az alapszínt halvány lilára változtattuk, illetve a gésám is kicsit másmilyen lett.

 

Húsvétra elkövettem még egy édességet, ugyanis gyakorolni akartam a cake-pop készítést. Az eddigi 1-2 próbálkozásommal nem igazán voltam elégedett, úgyhogy most több pontban is változtattam, de leginkább jobban utánanéztem a titkoknak.

 

Eddig piskótagolyókat sütöttem, ha már beszereztem egy ilyen szilikonformát, de rá kellett jönnöm, hogy jobban járok az összegyúrt tésztával (kókuszgolyóhoz hasonlóval), ugyanis azt ha nem is tökéletes golyóra, de mindenképpen szép, sima felületűre lehet formázni.

 

Nagyon fontos rész a siker érdekében, hogy az összegyúrt golyókat hagyjuk dermedni, keményedni pár órát a hűtőben, vagy rövidebb ideig a fagyasztóban, ha beférnek. Ezt érdemes úgy tenni, hogy a pálcikákat már ekkor olvasztott csokiba mártva beleszúrjuk, mert akkor az is szépen megköt és nem fognak a golyók lecsúszni mártogatás közben.

 

 

Idén rengeteg kalácsot sütöttünk Húsvétra, mert egyrészt az esti terülj-terülj asztalkámhoz mi biztosítottuk kenyér helyett a finom foszlós kalácsokat, másrészt a Nyuszi is Nutellával és dióval töltött fonott finomságokkal készült a kis családnak csoki helyett.

 

A receptek már régebbiek, hiszen időről időre ugyanazt vesszük elő, de a kalács még mindig ugyanolyan mennyei. Mellesleg most fehér tönkölybúzalisztből készült, és pont ugyanolyan jól működött.

 

Recept:

http://bombolone.blogspot.hu/2014/04/kisecseti-kemences-kalandok.html

 

A tavalyi répatorta debütálása után idén muffin formában készítettem el ezt a finomságot. Bevallom, hogy évekig ódzkodtam ettől az édességtől, de a répatorta próbája az evés, és bizony tavaly abszolút győzelemmel ment át a teszten. Mondjuk az egyéb kedvenceimet, élen a csokival, nem tudta beelőzni, szóval kerek egy év elteltével jött el újra az idő, hogy répás sütit süssek. De legalább ez egészségesebb fajta is, hiszen a tészta nagy részét a répa és a dió teszi ki.

És, hogy miért muffin? Nos, azért, mert egy kedves barátnőmtől húsvéti cupcake szettet kaptam kapszlikkal és beszúrható díszekkel, amik nagyon cukin fognak mutatni a húsvéti asztalon… vacsi után… tehát nem biztos, hogy fog belénk férni… ja-jajjj! Ha nem is ma este, de az ünnepek alatt biztosan el fognak fogyni. ;)

Jöjjön akkor a recept 12 db muffinhoz.

Elnézést, hogy kicsit ritkábban jelentkezem mostanság, de ahogy már említettem süti szünet van nálunk. Próbálunk még jobban odafigyelni az étkezésünkre, inkább egészség, semmint fogyókúra szempontjából. Így aztán próbálom magam távol tartani az igazi cukor- és kalóriadús édességektől is, bár azért még gyakran elesek ebben a küzdelemben.

 

Na, de az igyekezet megvan. Ennek köszönhető, hogy felfedeztem egy olyan sütit, ami messze sokkal fantasztikusabban finomabb, mint azt elsőre gondolnánk. Hogy esetleg a véletlen műve (pl. receptíró kihagyott pár hozzávalót) vagy tényleg az eredeti receptet követtem, csak nem arról volt fotó az oldalon, nem tudom, mindenesetre tökéletesen megfelelt így is.

 

Noha mi már nagyon várjuk a tavaszt így márciusba lépve, de még tart a síszezon, sőt most van igazán jó hó egyes helyeken. Szóval a téma aktuális, és nagyon örültem, hogy az Ünnepelt(ek)nél végre nem a foci, foci és csak a foci volt a nyerő. ;) Ugyanis az elmúlt években készített három különböző focis torta (pálya, stadion és labda) után már nem lett volna sok ötletem, de mivel a síelés közelebb is áll a szívemhez, abban még bőven vannak lehetőségek. ;)

 

A hegy belsejében az egyszerű, ám nagyszerű trüffel bújt meg egy kis darabos málna-ribizli lekvárral, tonkababbal megbolondított kakaós piskóta rétegek között.

Azt csicseregték a madarak, hogy finomra sikeredett, úgyhogy nagyon boldog vagyok, mert bevallom, hogy a tonkababos fűszerezést meglepiként sütöttem el. Bár bíztam a sikerében, de azért kicsit aggódtam is stikában. :)

 

Ahogy az előző gesztenyemousse-os torta is a férjem kívánságára készült, úgy ezzel a mákos kockával is az ő mákhiányát igyekeztem enyhíteni. Noha én is szeretem a mákos finomságokat, nem kifejezetten rajongok érte, így aztán mindig találok egyéb ízeket, amikkel szívesebben kísérletezek. Például a csokit ugye, mert azt igazán alig fogyasztunk... ;) 

No, de most eljött az ideje egy újabb mákos ínyencségnek, mert tényleg régen ettünk már.

A receptet gyakorlatilag összeollózgattam, íme az én verzióm:

Múlt hétvégén a Szerelem és Szeretet Ünnepét tartottuk világ- és országszerte, bár azért az igazi az, ha ezekből minden napra jut. Nem lehet azonban a különböző finomságok, édességek iránt érzett mély és megingathatatlan szerelmünket sem figyelmen kívül hagyni. ;) Mondjuk, ennek a szerelemnek jobb lenne ritkábban hódolni, de hát... a függőség ugye nagy úr!

Na szóval, ha már az én drága uram megsúgta nem is olyan rég, hogy szívesen enne gesztenyés sütit (no meg mákosat, de erre majd legközelebb visszatérünk), mert hogy nem igen szoktam azt készíteni, mit is tehettem volna, mint hogy ezzel kedveskedjek neki. Azért halkan megjegyzem, hogy Valentin nap ide vagy oda, mindenhogyan sor került volna rá a hétvégén, mert már vagy 3 napja nem ettem sütit!

 

Ismét egy kis unokahúgnak készítettem tortát, ezúttal a Jégvarázsból Elsával és Olaffal. Lilla mondjuk már "nagylány", úgyhogy nem ám a családi köszöntésre érkezett a torta, hanem a kis barátnőivel tartott bulira. Nos, Anyuka elmondásából a kis hadsereg egytized másodperc alatt szállta meg a tortát és szedte darabjaira többek között szegény Olafot, akinek így biztos hamar lefagyott a vigyor a képéről, de legalábbis eltűnt valamelyik leányka pocakjában.

 

Aztán persze a nemesebb részeket is pusztították, ugyanis a torta belül a nagy kedvenc trüffel volt, picit megbolondítva Anyósom mennyei házi lekvárjaival. Az alsó piskótalapot darabos ribizlilekvárral kentem meg, míg a harmadik lapot málna-ribizli keverékkel. Ezekre és a köztes szintre halmoztam a habos trüffelkrémet, majd a sűrűbb csoki ganache-val kentem körbe.

 

 

Megint a meyer citrom... no, de senki ne csüggedjen, akinek nem sikerül(t) beszereznie, mert sima citrommal is minden bizonnyal ugyanilyen finom. Mellesleg megjegyzem, hogy a minap egy Intersparban vásároltam és 2 láda citromból az egyik gyönyörűséges narancssárga héjú meyer citromokkal volt megpakolva, viszont ugyanúgy a sima citrom kódján futottak. Tehát észrevették, hogy valami más, de még ott sem tudják, hogy az bizony meyer citrom. ;)

 

Szóval, még amikor az első nagyobb adagra szert tettem, kerestem, hogy milyen citromos finomságot süthetnék még. Rátaláltam egy nagyon ínycsiklandó angol receptre (Lemony lemon bread), de persze kicsit megbuheráltam, mert én szerettem volna bele diót is, és aszalt vörös áfonyát, és kandírozott narancsot. Hát, ez lett belőle.

 

Citromos-diós gyümölcskenyér

 

Hozzávalók:

Na, hát az ujjaim kevésbé voltak fürgék és nem annyira készült el hipp-hopp ez a torta, de megérte, mert ezt az én drága, egyetlen unokahúgom harmadik születésnapjára készítettem, ami bizony már komoly kor! :)

 

A kis drágám hatalmas Vuk rajongó, úgyhogy nem kellett sokat gondolkodnom, hogy mi is legyen a téma. Persze lehetett volna Bogyó és Babóca is, de azért a Vuk figurái mégis csak cukibbak, nekem legalábbis... a részeg libákkal az élen. ;) Őket már láttátok.

 

Ismét két régebbi vágyamat váltottam valóra, kicsit ugyan kalandosabban, mint terveztem, de végül sikeresen. Az egyik a meyer citrom kipróbálása volt. Ez egy olyan spéci citrom, ami egy picurkát édesebb a sima citromnál és a héja közelebb áll a narancshoz. Nagyon sok gasztro oldalon láttam már, rengetegen oda voltak érte, viszont nem lehet akárhol kapni. A szezonja mindössze januártól márciusig tart és tavaly bizony nem sikerült rálelnem sehol. Pedig állítólag sima boltokban bekeveredik a mezei citromok közé, nekem végül a tesóm találta egy közeli zöldségesnél, miután körözést adtam ki rá. Már, hogy a meyer citromra, nem a tesómra. ;)

A másik, amit régóta szerettem volna megvalósítani, egy olyan igazi citromos pite, amiben nem egy tejszínhabbal vagy mascarponéval kikevert, bár szintén mennyei lemon curd van, hanem magában egy olyan jól összeállt citromkrém, ami szeletelhető. Korábbi változatomat is nagyon szerettük, de számomra ez az igazi. Hozzáteszem, hogy ez is hasonlóan készül, mint a lemon curd.

 

Ha már lett meyer citromom és éppen szembe jött velem Ízhuszár által tesztelt Heston Blumenthal recept is, neki is álltam.