Az elmúlt Karácsony volt életem első olyan ünnepe, amikor nem várt sehol a nagymamám mennyei zserbója. Kicsi korom óta ez volt a legeslegjobb és legfőbb süti a nagyikám repertoárjában, bár a házi baracklekváros linzerkarikáját is imádtam. Nem kellett hozzá ünnepnap sem, ha nála töltöttünk pár napot vagy nyáron heteket, az tuti, hogy vagy zserbóval fogadott, vagy már az első napokban sort kerített rá, hogy megsüsse. Az együtt töltött nyarak során előfordult, hogy délután megsütötte a zserbót, este leöntötte csokival, hogy reggelre megdermedjen, de hopp... reggelre bizony már a tepsi fele hiányzott. Eszembe is jutott egy ilyen fotó, igaz akkor reggel, hálóingben csoszogtunk ki a konyhába tesómmal, ahol az első hokedlin száradt éppen a süti. Meg is volt a reggelink. Drága nagyikám hányszor mondta, mikor elénk tette, hogy "Ez most nem lett olyan jó!". Ezt biztos Ti is ismeritek, ezek a nagyik már csak ilyenek. :)

 

Na, szóval a zserbó nekem több, mint egy süti. Benne van a gyerekkorom, a nagymamámmal töltött nyarak, a vele való csodás kapcsolatom. Talán éppen ezért is döntöttem úgy, hogy az első nélküle töltött Karácsonykor meg sem próbálom egy az egyben a megszokott, Babus féle zserbót megsütni.

 

Minthogy nagyon érdekelnek a francia desszertek, ebben az irányban gondolkodtam. Régóta szerettem volna kis dóm (félgömb) formájú desszerteket alkotni. Mindössze azonban egy 6 db-os formát szereztem be. Az adag, aminek pedig neki álltam jóval több volt, így előkerültek a kis és közepes méretű kerek fémgyűrűk is.

 

Kezdjük először a Nagymamám által évtizedekig sütött zserbó receptjével, aztán elárulom, hogy hogyan csiholtam belőle franciás desszertet.

 

Ha egy sütés nem úgy sikerül, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, akkor ahogy az előző bejegyzésben is írtam, ki ne dobjuk mérgünkben, hanem gondoljuk át, hogy meg lehet-e menteni! Ez volna az újratervezés. Persze nem mindig lehet újra összegyúrni a tésztát, nem mindig van jó megoldás, de az is lehet, hogy végül egy teljesen más, ám nagyon finom édességet kapunk. A szaloncukor esetében leegyszerűsítve bonbonból lett bonbon. A mostani esetben viszont egy igen kényes tésztából lett valami teljesen más és a francia cukrászok szerintem a nagy cukrászkönyvvel ütnének agyon, hogy ezt közönség elé merem tárni, de ha egyszer elfogyott és ízlett a népeknek? Akkor talán nem is annyira szégyenletes, nem? ;)
 

Nos, egy szó, mint száz, már megint a jó öreg Macaron babrált ki velem! :(

És mivel elfuseráltam, így lett a neve Fukaron, azaz elFUserált KAkaós macaRON.

 

Előfordul, hogy nem egészen úgy sikerül valami, mint ahogy azt elterveztük. Ha ez a konyhában történik, akkor egy hirtelen felindulásból elkövetett tett helyett, mint pl. az azonnali megsemmisítés, nyugodjunk le egy percre és gondoljuk át, hogy lehet-e valahogy menteni a helyzetet, azaz konkrétan a finomságot. Mert legtöbbször lehet, legalábbis, ha nem égett oda és/ vagy nem semmisítette meg önmagát.

 

Történt velem, hogy a karácsonyi nagy sütögetéssel kicsit túlszaladtam az egyik nap és bizony eléggé elfáradtam estére. Éppen dermedt már a hűtőben a finom szárított és kandírozott gyümölcsökkel begyúrt marcipánom a házi szaloncukrokhoz, amikor is úgy döntöttem, hogy én bizony nem temperálom a csokit, hisz ha óvatosan olvasztom fel vízgőz felett, ahogy évekkel ezelőtt is, akkor még ha nem is lesz fényes, de nem lesz csúnya.

 

Aha, persze! :(

Még december közepén készült ez a szülinapi torta, ami mind színvilágában, mind ízében igen csak passzolt a téli ünnepléshez.

 

A gesztenye ízvilág adott volt, ám a torta megtervezése már rám lett bízva. Annyit sikerült megtudnom, hogy az ünnepelt szereti a türkiz színt, így döntöttem végül egy Tiffany kék (türkiz)-fehér kombináció mellett. A csíkok feldobták és vidámabbá tették, a kedvenc cukorvirágaim pedig a télies színeikben koronázták meg a torta tetejét.  

 

 

Alapvetően nem vagyok egy nagy keksz fogyasztó, legalábbis ami a bolti változatokat illeti, de annyi ínycsiklandó kép és szimpi recept jött velem szembe az évek során, hogy egyre inkább kedvet kaptam hozzájuk, hisz saját ízlésünknek megfelelően a legkülönfélébb ízesítésekkel készíthetjük el őket. És bizony ez Karácsonykor sem jön rosszul. Ugyanis a kekszek hatalmas nagy előnye, hogy könnyen és jóval előbb elkészíthetőek, dobozban tárolva hetekig is eltarthatóak. De szerintem addig úgysem maradnak meg. ;)

 

 

Mint arról már beszámoltam, ősszel részt vettem egy fantasztikus mézeskalács díszítő tanfolyamon Mézesmannánál. Eljött az ideje, hogy végre kipróbáljam a technikákat, ráadásul Judit felügyelete nélkül... és hatalmas megkönnyebbülésemre boldogultam. :) Bevallom, hogy az írókától tartottam kicsit, mert az állaga nagyon nem mindegy, hogy milyen, más kell a vonalakhoz, más a terülő mázhoz és más a domború alakokhoz.

 

A mézeskalács receptje is Mézesmannától származik, de mivel ő is egy újságban találta évekkel ezelőtt, így biztosan nem gond, ha megosztom Veletek. Természetesen én kicsit belepiszkáltam, mert szeretem jó fűszeresen a mézeskalácsot, de ha Ti szolidabban szeretitek, akkor a plusz fahéjat és gyömbért kihagyhatjátok. ;)

 

Elnézést, hogy kicsit ritkábban jelentkezem mostanában, de nagyon készülgetek a Karácsonyra. Annyit mondanék csak, hogy végre kamatoztathatom, vagy legalábbis próbálom kamatoztatni a Mézesmannánál tanultakat. ;) Sajnos azonban gyök kettővel haladok, úgyhogy arról még nem tudok képeket hozni, de úgyis van egy elmaradásom, amit most végre bepótolok.

 

Van egy pici lány, Nonó, aki nem rég ünnepelte a 3. születésnapját, és van neki egy kedvenc plüss nyuszija, aki minden bizonnyal egy Kinder csokival érkezett hozzá valaha. Na, már most Nonó oda van ezért a nyusziért, úgyhogy Anyukája azt kérte, hogy ő legyen a tortán. Kaptam képet is a kis kedvencről, szerencsére nem a legbonyolultabb forma, úgyhogy viszonylag könnyen összehoztam a cukormását.

 

 

Nem régiben tartottunk egy forralt borozós baráti összejövetelt, ahova szokás szerint elkészítettem a kedvenc vendégváró falatkáimat. Többek között lilahagymás pogácsával, valamint ízletes sonka-gombás pizzacsigákkal vártuk a vendégeinket. Ám az lehetetlenség lett volna, hogy én ne készüljek valami édességgel is, úgyhogy e jeles alkalomra egy igazán ínyenc, tömör gyönyört választottam, mégpedig az egyre híres-nevezetesebb Sós karamellás- mogyorós browniet.

 

Ez a brownie receptem nem újdonság, de ajánlom figyelmetekbe ezt a verziót, mert ehhez képest az első próbálkozásom egy gyenge utánzat volt csupán.

 

 

Biztos, ami biztos, inkább ide vésem újra:

 

Nagyrészt gyerkőc vagy elegáns, virágos női tortákat szoktam készíteni. Sokszor el is gondolkodom, hogy mennyivel nehezebb pasiknak alkotni. Persze a sport egy lehetőség, volt már focilabda vagy stadion torta, nem olyan régen kosárlabda torta, viszont most először volt lehetőségem vadász témában kitalálni valami látványosat és szépet, ami formájában, színvilágában is egy férfiemberhez illik.

 

Eleinte nem voltam nagyon berezelve, mert hát pacikat már valahogy összehoztam, gondoltam, hogy egy szarvassal is megküzdök. Aztán tovább töprengve elvetettem az álló verziót és inkább egy trófeát gondoltam megformálni, mert hogy az mennyivel egyszerűbb... hehe, na, persze!

Az elmúlt 1-2 hónapban fantasztikus tanfolyamokon volt szerencsém részt venni! Erről következik egy rövid, képes összefoglaló.

 

Nos, nem kis kihívásban volt részem múlt héten. Dávidka, aki idén már kapott egy nagy Maci tortát, 1 egész éves lett! Na már most, szegénykémet tejfehérje és kakaóérzékenység sújtja, ami elég nagy csapás. Elképzelhetetlen számomra, hogy hogyan lehet ezek nélkül élni?! Bár ha minden jól megy, akkor kinövi. Őszintén remélem, hogy így lesz. A Maci tortát ő még nem fogyasztotta, így ott nem volt fontos 100%-ban megfelelni ezeknek az érzékenységeknek, ám eljött az ideje, hogy egy kis édességet végre a kis manó is ehessen. Ez aztán feladta nekem a leckét, tekintve, hogy nehéz krém alapot találni tejfehérje nélkül. Ugyanis még a  növényi tejszínekbe és visszatesznek tejfehérjét. Grrrr!!!! :(

Múlt héten egy olasz újságírónak volt szerencsém tortát készíteni 40. születésnapja alkalmából. A jeles eseményt itt Magyarországon (is) megünnepelték, méghozzá leginkább kosaras barátok körében, mivel a kosárlabda is fontos része az életének. Így jött össze, hogy egy kosárlabdán egy Milano Finanza-s jegyzetpapír és egy toll is helyet kapott.

Belülről egy masszívabb csokis piskóta és finom málnakrém alkotta a tortát. Ezt persze kiegészítettem némi csokoládé ganache-sal, mert azt tudtam, hogy a málnakrém nem tartja magát eléggé. Így aztán minden szint piskótára először nyomtam egy csokoládé szegélyt, azon belül kentem el a málnakrémet, végül szintén a csoki ganache-sal kentem körbe, mert az szépen megdermed a hűtőben és így volt esélye annak, hogy kerek maradjon a forma, mire végzek a burkolással és díszítéssel.

Egy kedves, mosolygós hölgy 30. születésnapjára készült ez az elegáns doboz torta. Újra előkaphattam az egyik kedvenc dekoráló eszközömet, amivel ezt a szépséges damask mintát tudom a tortákra varázsolni. Kifejezetten jól mutat egy elegáns női tortán és hát a nyitott doboz forma cukorvirágokkal szerintem örök szerelem nekem. :) Jó volt készíteni.

Belül trüffeltortát rejtett a dobozka, amit egy kis rumba áztatott, előtte illatosra pirított, mitöbb kevés cukorral karamellizált dióval bolondítottam meg. Állítólag fincsi volt. ;)

 

Ennél többet már csak a képek tudnak elárulni.

 

 

Kedves Finomság Kedvelők!

 

A napokban lesz 2 éve, hogy útjára indítottam a blogomat. Számomra ez az összefoglalója a (hobbi)cukrász tevékenységemnek – immáron 5 évnek-, ami alatt rengeteg tortát volt szerencsém elkészíteni és egyre több finom receptet kipróbálni. Remélem, hogy a gyűjtemény még nagyon sokáig bővülni fog. Azonban egy blognak kétség kívül célja, hogy legyenek Olvasói, akik figyelemmel kísérik, sőt talán ihletet kapnak egy kis sütögetéshez is, akár még komolyabb torta megalkotásához is.  És Ti vagytok! :) Úgyhogy itt az ünnepélyes ideje, hogy megháláljam Nektek eddigi figyelmeteket.

Nem régiben készítettem egy tündérédescukorborsó kisfiúnak ezt a tortát a második szülinapjára. Szülei nagyon kedves barátaink, nagyjából elmondták, hogy miket szeret Szilárdke, de egyébként teljes szabadkezet kaptam. :)

Tekintettel arra, hogy a kis úrfi kifejezetten az egyszerűbb ízekért van oda, így a jó kis kakaós piskótát, finom vaníliás fehércsokis mascarponekrémmel vegyítettem. A recept nem nagy újdonság, hiszen a sütés nélküli citromtortánál nagyon-nagyon bejött ez az alap, amit ezúttal lemon curd helyett vaníliaporral (Toldi Fűszer 7g-os kiszerelésben) fűszereztem. Igaz, hogy így ebben az összeállításban személyesen nem teszteltem, de szerencsére pozitív visszajelzést kaptam. Végül is külön-külön finom volt, akkor egyben miért ne lenne, igaz? Mindig ebben bízom, ha újítgatok, márpedig ez előfordul. ;)

 

Egy aprócska családi összejövetelre (120! fő) készült az alábbi torta, ahol sok a gyerkőc. Nekik színes és vidám torta járt, ugyanakkor egy felnőttnek éppen szülinapja is volt, neki szülinapos köszöntős dukált. Kiváló ötletként kaptam a bohócot, aki egyben szórakoztatja a gyerekeket és megköszönti az ünnepeltet. A többi már az én dolgom volt és ez lett belőle:  

 

A Macis torta hetében egy Pacis tortát is kértek tőlem, amit különösen szívesen készítettem a témája miatt. Mondjuk nem annyira a pacit, mert hát attól eléggé tartottam. Nem is csoda, ugyanis a formázás kezdetén még kérdéses volt, hogy kutya lesz-e vagy ló. ;)

Ám a fehér kerítést, a festett fűszálakat, a fa táblácskákat és a felhőket imádtam csinálni. Tekintettel, hogy ez is trüffel torta volt, így új recept most sincs, de következzenek a képek! :)

 

Egyszer már készítettem csíkos tortát egy pici lánynak a családban. Színes, viszonylag vastag csíkokból raktam össze a torta oldalát. A technika, miszerint a kerületnek és magasságnak megfelelő téglalapot vágok ki a kinyújtott cukormasszából, majd arra ragasztom fel a csíkokat még vízszintes állapotban, akkor bevált. Most is így ugrottam neki a jó kis feladatnak.

Az Ünnepelt kívánsága egy elegáns, cukorvirágokkal díszített torta volt. Kaptam több képet is, melyek között volt fekete-fehér csíkos, illetve arannyal díszített. Nos, nekem mindegyik tetszett, és mivel pont előtte láttam egy olyan tortát, amin a fekete-fehér csíkok közé csempésztek egy aranyat is, így könnyen megvolt az ötlet, hogy hogyan gyúrjak egybe minden tetsző elképzelést. A kívánságok közt egyébként ott volt az én kedvenc boglárkám is. Úgy gondoltam, hogy a választott színek a rózsaszín virágokkal jól is fognak mutatni, bár végül kiegészítettem még két rózsával és egy fantáziavirággal, valamint bimbós ágakkal,  így aztán egész kis pofás csokor csüccsent a torta oldalára.

 

 

Újra itt. :)

 

Kicsit pihentünk, kicsit lazultunk, de sajnos most is gyorsan teltek a napok, úgyhogy máris folytatódnak a tortás hétköznapok.

 

Éppen csak, hogy haza értünk a nyaralásból, máris következett nővérem szülinapja. Idő hiányában arra nem igen volt esély, hogy csilivilin díszített tortát kapjon, sőt hogy egyáltalán lett ünnepi torta az egy korábbi peches esetnek köszönhető. Még utazásunk előtt szintén tesókám kérésére gyártottam volna egy fincsi málnakrémes tortát citromkrémes cupcake-ekkel, de sajnos az az apropó dugába dőlt. A piskótát viszont már lesütöttem és elkészítettem a málna- illetve lemon curdöket, mire mindez kiderült. Nem volt mit tenni, életemben először bedobtam a fagyasztóba mindent, beleértve még egy 500 ml-s mascarponét is, hogy akkor itt az idő kipróbálni, hogy mit tesz ezekkel a finomságokkal egy kis hibernálás.