Bombolone: Zöld teás-fehércsokis keksz és egy ráadás

Zöld teás-fehércsokis keksz és egy ráadás

Évekig a torták küllemében éltem ki a kreativitásomat, mára azonban egyre inkább érdekel a belső. No, persze eddig is igyekeztem tartalmilag is minőségi ízeket produkálni, de pl. évekig a trüffel recept volt a nyerő. Szerette a család, a barátok, így jó darabig kitartott a lelkesedés. Aztán megszaporodtak a kérések, de talán sokkal inkább magam kezdtem újabb és újabb ízeket felfedezni, kipróbálni. A kezdő lökést egy bonbon tanfolyam adta meg, de nagy szerepe volt a cukrász sulinak is, ahol sok finom hagyományos receptet sajátíthattam el. Ma már azonban inkább a különleges ízek, ízkombinációk érdekelnek. Most ott tartok, hogy közelebbről is szeretném megismerni a francia cukrászatot, az ízorgiában tobzódó, gyönyörű és változatos formájú desszertek világát, ahol nem a cukormassza és az abból készült szintén művészi díszítés a lényeg, hanem maga a belső, amihez persze szorosan kapcsolódik itt is a külső bevonat és díszítés.

Egyik vonal sem jobb, vagy rosszabb a másiknál. Mindegyiknek megvan a maga szépsége. Egymás mellett megférő, csodálatos világok ezek, melyeket akár össze is hozhatunk egy tortában. Valami ilyesmi próbálkozásaim voltak már, de a szebbnél szebb formájú, csillogó glazúrral leöntött desszerteket még külön ki kell majd tanulnom, nem is beszélve a karamell díszítésről.

Ezzel kicsit előreszaladtam, hiszen most nem egy ilyen francia desszert lesz a téma, hanem egy keksz. A különlegessége abban rejlik, hogy zöld tea port tartalmaz, nem is kis mennyiségben. Ettem már ennél enyhébb tartalmú kekszet is, akkor szerettem meg az ízét, de persze konkrétan azt a receptet nem ismerem. Ezért elkezdtem a felfedezést ebben a témában, hiszen amúgy is szerettem volna új keksz receptet kipróbálni.

Zöld teás-fehércsokis keksz

Hozzávalók:

24 dkg liszt
15 g zöld tea por (Matcha tea, kapható pl. az Ázsia boltban, a Fővám téren)
15 dkg sótlan, puha vaj
13 dkg porcukor
csipet só
2 tojássárgája (L-XL méret)
1/2 bögre fehércsokis pasztilla

Elkészítés:

Egy tálba összeszitáljuk a lisztet és a zöld tea port. A vajat a cukorral és a csipet sóval krémesre keverjük, hozzáadjuk a tojások sárgáját és tovább keverjük. Majd fokozatosan hozzáadagoljuk a zöld teás lisztet. Ha egyneművé vált a masszánk, akkor beletesszük a csokit is. A robotgéppel keverjük tovább, hogy a csokipasztillákat kicsit megtörje, aprítsa és kellően beledolgozza a masszába. Utána kivesszük a masszát a keverő tálból, két egyenlő hengert formálunk belőle és folpackba csomagolva pihentetjük a hűtőben, lehetőleg egy éjszakán át, de legalábbis jó pár órán keresztül. Ha megdermedt, kibontjuk a csomagolásból és éles késsel kb. 7 mm vastag szeletekre vágjuk. Sütőpapíron egymás mellé helyezve 150 °C-on 20-25 perc alatt készre sütjük.

Az eredeti receptből, mely itt található: http://www.justonecookbook.com/recipes/green-tea-white-chocolate-cookies/, azt is megtudhatjuk, hogy akkor marad a henger tökéletesen kerek metszetű, ha rizságyon pihentetjük. Nos, én nem akartam erre pazarolni ennyi rizst, de ha valaki nem bánja, bátran bevetheti ezt a megoldást. Egyébként kézzel is kicsit visszanyomkodhatjuk kerek formára, semmi baja nem lesz tőle. Nekem amúgy is kicsit töredezett a szeletelésnél, úgyhogy mindenképpen össze kellett nyomkodnom, hogy egyben legyenek a szeletek.

Az idő kifejezetten jót tesz ennek a keksznek. Több, mint 1 hétig nassoltuk és pár nap után vált egyre kekszesebb állagúvá. Elsőre sem volt rossz, de az biztos, hogy 2-3 hétig simán bírja.

Először citromos verzióban képzeltem el, de az egy citrom héja, amit belereszeltem, az konkrétan olyan volt, mint halottnak a csók. Legközelebb kevés citromlével és még több citromhéjjal is ki fogom próbálni. Szerintem így is, úgy is érdemes megkóstolni, mert könnyű elkészíteni, finom és sokáig eláll.

Hogy még tovább beszéljek (írjak) a különleges ízekről, következzen pár szó egy ritka és tényleg nagyon különleges fűszerről. Ez pedig nem más, mint a tonkabab, amiben egyszerre keveredik a keserűmandula, a vanília, a szegfűszeg, az ánizs és a dohány illata. Leginkább a csokoládé, azon belül is az étcsoki igen jó barátja, de ennél szélesebb körben is felhasználható. A szerecsendióhoz hasonlóan reszelve, kis mennyiségben kell használni. Nagy mennyiségben ugyanis veszélyes, a benne lévő kumarin tartalom miatt, több országban nem is engedélyezett. Azonban csekély felhasználásával semmi bajunk nem lehet... mi legalábbis túléltük az ezzel fűszerezett sütemény elfogyasztását. :)

Egy ilyen kis szem kb. 1/3-át reszeltem bele a francia expressz süti készítése közben a vajjal elkevert olvasztott csokiba. Miután megsült és felszeleteltem, tökéletesen érezhető volt az illata is és ízben sem okozott csalódást.

Legközelebb csokiban és bonbonban fogom kipróbálni. Sajnos mostanában állítólag hiány van belőle, de nekem azért sikerült szereznem, méghozzá az Allée oldalában lévő szuper kis gasztroboltban, melyet ajánlok figyelmetekbe:
http://www.grandegusto.hu/elerhetosegeink.html

Zöld teás-fehércsokis keksz és egy ráadás

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Keresés

Galéria

Cimkék

Szösszenet magamról

Blogarchívum

Partnerek