2015. február 19., csütörtök

Sok-sok finomság, avagy az elmaradt karácsonyi kínálat


Hát eljött az ideje, hogy beszámoljak azokról a finomságokról, amiket Karácsony tájékán készítettem. Mivel azonban egyik recept sem olyan, ami csak és kizárólag az év egyetlen időszakában készíthető el, ezért jobb későn, mint soha. ;)
Talán a díszítésnél már tavasziasabbra kell venni a figurát, vagy maradni az egyszerű csokis, magvas, gyümölcsös dekornál.
 
Szerencsére a fényképezőgépemmel megörökítettem az elkészült édességözönt, mert bizony az agyamat már nagyon meg kell erőltetni így 2 hónap távlatában, hogy mindenre emlékezzek. A fotók azonban nem lettek túl jók, úgyhogy éppen csak egy kis dokumentáció jelleggel merem mutogatni őket.
 
Haladjunk szépen sorba.
 
Szokás szerint az ajándékok részét is képezte néhány ínycsiklandó bonbon vagy táblás csoki, miután ezeknek egy évvel korábban is nagy sikerük volt. A bonbonokról és fűszeres csokikról itt olvashattok bővebben:
 
Ezúttal is hasonló ízeket követtem el, bár sajnos kardamom hiányában az egyik nagy kedvenc kimaradt. Sebaj, az új különlegesség most a tonkabab volt. Megsúgom, hogy hamarosan nagy bonbon gyártásba kezdek, mert feltétlen ki kell próbálnom a Karácsonyra kapott csudi gránátlapomat, amin már igazán professzionálisan művelhetem a temperálást, már ami a felületet illeti. :) Új ízek is tombolnak  a fejemben, amiket feltétlen meg kell valósítanom.

Aztán volt táblás csoki is a repertoárban, ami egyszerűbb hadművelet, hisz csak kiöntöm a formát, ami ezúttal már szintén profi polikarbonát forma volt, és csak megszórom a tetejét mindenféle földi jóval. Került így rá kandírozott narancs és gyömbér, liofilizált málna és pisztácia, reszelt tonkabab, só és rozmaring. Ez utóbbit, még ha meglepő is, de nagyon sokan szeretik! :)
 
Az ajándék csomagok további saját készítésű meglepetéseket is rejtettek a hölgy rokonoknak és barátoknak , amit kivételesen szintén megosztok Veletek, noha nem ehetőek. Voltam egy PandArte által szervezett workshopon, ahol a Soie Essentielle ékszerek készítését lehetett elsajátítani. Eleve olyan "hátsó" szándékkal mentem, hogy bizony ebből sok-sok karácsonyi ajándékot varázsolok, ám ott ért a meglepetés, hogy néhány alkatrész nem érhető el mezei hobbiboltokban. Nem adtam fel, mert annyira tetszik, annyira jó csinálni, hogy muszáj volt megoldanom azt az apróságot, hogy hogyan fog ez otthoni gyártmányban lánccá összeállni. Egy szuper hobbiboltban történt 2 órányi toporgás és komoly töprengés eredményeképpen azonban megszületett a mentőötlet, úgyhogy neki állhattam a nagyüzemi gyártásnak. :) Mivel korábban hímeztem is, így hímzőfonalak tömkelege várta, hogy valamilyen új formában tündökölhessenek. Azért is fantasztikus ez a fajta ékszer, mert akárhogy variálunk pár színt, nem igazán lehet elrontani. Hát itt az én kis készletem. Még a tulajdon testvérem sem gondolta, hogy ezt én csináltam. Hihihi... :)
 
 
Na, de térjünk vissza az édességekre. Az ünnepi asztalra még számos finomságnak kellett kerülnie. Nem maradhattak el a kedvenc kekszeink. A mézeskalács kekszet ezúttal egy csipkemintázóval tettem különlegessé, majd a karácsonyfa dísz kiszúrókkal nyerték el az ünnepi formájukat. Oké, ez tényleg nagyon karácsonyi ízben is, küllemben is. Ám annyira finom keksz, nem az a klasszikus vastag puha mézeskalács, úgyhogy érdemes kipróbálni, mert egy jó fahéjas-gyömbéres kekszet máskor is szívesen elropogtathat az ember.
 
Aztán volt vaníliás-narancsos keksz (ezúttal fahéj nélkül), amit a Tschiboban vásárolt sütinyomdával és kiszúróval készítettem.
 
A kevésbé nagy sikert aratott Matcha teás-fehércsokis keksz is visszatért. Igazából nekünk nagyon is ízlett, csak valahogy talán a színe miatt köztetek nem aratott akkora sikert érzéseim szerint, pedig a zöld tea jó, egészséges és gyönyörű színt ad. :)
 
 
 Még 2 féle sütit dobtam össze, az egyik a már ismert brownie volt, egy ici-pici frissen reszelt tonkbababbal megbolondítva, a másik pedig a szintén már többször sütött marcipános piskóta, amin jó szokásomhoz híven megint csavartam egyet, hogy önmagában is egy izgalmas, tartalmas ünnepi édesség váljon belőle.
 
Következzen először a Brownie, ami a legeslegfinomabb csokis receptem az összes közül:
 
 
És végül, de nem utolsó sorban a Marcipános gyümölcskenyér a la Andi. Ennek az alapja a marcipános piskóta, amibe durvára tört pisztáciát, kandírozott narancsot és darabolt aszalt áfonyát tettem. Nagyon finom volt, bár bevallom, hogy kicsit túlsütöttem. Ezért a széle kicsit töredezett, de belül a tésztája így is ízletes és zamatos volt. Húsvétra is kiváló finomság.
Eredeti marcipános piskóta receptet itt találjátok:


Látszik, hogy meglévő receptekkel dolgoztam, mert még így is számtalan lehetőség rejlik bennük, ha csavarunk egyet-kettőt az ízesítésükön, a formájukon és a díszítésükön. Csak kreatívan a konyhában is! :)
 
 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Keresés
2013 © Minden jog fenntartva . Üzemeltető: Blogger.

Galéria

Galéria

Cimkék

Szösszenet magamról


Minden ott kezdődött, hogy csokoholistának születtem...

... aztán belecsöppentem a hihetetlen és lenyűgöző tortakreációk világába, és itt ragadtam. Immáron cukrászként keresem a lehetőséget az álmaim megvalósításához. Ennek első lépése, hogy egyfelől saját alkotásaimat, legkedveltebb receptjeimet, tapasztalataimat, másfelől inspirálóim csodás műveit megosszam Veletek. Remélem, hogy aki erre jár, talál kedvére valót.


Kellemes barangolást kívánok!

Andi

Partnerek

Magyar gasztroblogok gyűjtőhelye Legjobb receptes blogok