Bombolone: Egy októberi esküvő margójára

Történelmi eseményen vagyok túl, először vettem részt olyan esküvőn, amire én készítettem a tortát is. Bevallom, hogy éppen ezért még egy kicsit jobban izgultam a fogadtatástól, hogy kinek hogy fog tetszeni és még inkább ízleni. Persze elsősorban az ifjú pár elégedettségére hajtottam. :)

Tícia és Norbi egyszerű, elegáns tortát választottak fehér-királykék színekben, ami tökéletesen passzolt a helyszín díszítéséhez. Az egyetlen "extra" kérés az volt, hogy szív alakú legyen a torta. Bevallom, hogy voltak ellenérzéseim ezzel kapcsolatban, lévén, hogy még sosem sütöttem szív alakú piskótát. Persze egyből bevillant egy trükk, hogy négyzet és kör alakból hogy lehet összetenni, de hogy ezek két szintes tortaként hogy fognak viselkedni, nem csúsznak-e el egymástól, abban nem voltam biztos. Nem volt mit tenni, belevágtam. Az eredményt, illetve a burkolás előtti fázist a képeken láthatjátok. A csupasz tortás képen még látszódik, hogy hol vannak az illesztések, burkolás után már abszolút nem. Fontos, hogy az emelet alá is feltétlenül kell torta alátét, hogy egyben tartsa a szívet, illetve mindkét szint esetében egyből az alátétekre kell dolgozni. Én ugyanis csak a burkolás után szoktam a torta kartonra áthelyezni a kész tortát, hisz onnantól már csak díszíteni kell, úgyhogy maszatolni már nem fogok. ;) Itt azonban a pakolgatás esélytelen volt.

És ilyen lett készen:

Az alsó szint egy 22 cm-es négyzetből és egy ugyanekkora átmérőjű körből állt, míg az felső szint ugyanilyen formák 16 cm-es változataiból. A szeletszám mindig nagy dilemma, nem mindegy a forma, a magasság, hogy könnyű gyümölcsös vagy nehezebb csokis-e a töltelék. Én ezt kb. 64 szeletre lőttem be és nagy megkönnyebbülésemre elég is lett, sőt még repeta is maradt belőle, ami szerintem nem olyan nagy baj. :)

Az alsó szint, mivel oda masszívabb, terhelhetőbb fajta kell, trüffel és erdei gyümölcsös-mascarponés csokitorta volt, míg az emeletnél egy könnyebb, narancsos-citromos túrótortára esett a választás.

A trüffel-erdei gyümölcsös verziót már sokszor megosztottam, viszont a túrósban most valami újat alkottam, úgyhogy azt elárulom Nektek. Nem eszeveszett nagy ördöngösség, de a sima reszelt citrom- és narancshéjon túl azért kicsit intenzívebbé szerettem volna tenni.

Így aztán főztem egy vegyes narancsos-citromos sűrű krémet az angol citromkrém, azaz a lemon curd receptje alapján és ezt kevertem ki a túróval és habtejszínnel.

Lemon-Orange Curd:

2 citrom

1 narancs

4 tojás

10 dkg porcukor

10 dkg vaj

A citromokat és a narancsot alaposan megmossuk. Lehetőleg egy duplaaljú edényben dolgozzunk, ebbe reszeljük a gyümölcsök héját, majd belefacsarjuk a levüket. Nekem most kb. 1,3 dl volt a citromlé és 2 dl a narancslé. Hozzáadjuk a cukrot, ami egyébként lehet kristálycukor is, sőt illatos nádcukor is. Közepes lángon/ fokozaton addig melegítjük, míg a cukor el nem olvad. Ekkor hozzáadjuk a tojásokat és folyamatos keverés mellett besűrítjük (habverővel keverjük). Ez eltarthat hosszabb ideig is. Ha nem akar sűrűsödni, csavarjuk erősebbre a fokozatot, de akkor különösen vigyázzunk és kevergessük, nehogy citrusos rántotta legyen belőle, mert az nem túl finom. :-/ Ha ezzel megvagyunk, vegyük le a tűzről és adjuk hozzá a felkockázott vajat, kevergessük amíg szépen beleolvad. Várjuk meg, míg teljesen kihűl. A legjobb, ha már előző nap elkészítjük és hagyjuk a hűtőben pihenni. Elvileg 1 hétig eláll üvegben, az angolok reggelire kanalazgatják el... kenyérre. Hátha kenyérre nem is, de egyéb finomságokra nyugodtan el lehet használni.

Ezt a mennyiséget 50 dkg túróval és 5 dl tejszínhabbal, 1-2 zacskó vaníliás cukorral kevertem össze és így töltöttem be a könnyű, habos, vaníliás piskótába, amibe persze szintén belereszeltem egy narancsnak a héját.

Mondhatom, hogy nagyon finom lett, pedig én nem vagyok oda a túrótortáért. Nagy örömömre tényleg csupa jót hallottam a tortákról, az ifjú pár is szerette kívülről-belülről, az Örömanya nagyon kedvesen személyesen is megdicsérte, a masnit különösen (hozzáteszem, hogy most sikerült először ilyen jól a masni, bár azért ez is csak második nekifutásra), de ami aztán végképp megnyugtatott és tényleg nagyon jól esett, hogy az egyik felszolgáló odajött nekem kezet csókolni :), hogy az összes idei esküvő közül most kóstolta a legfinomabb túrótortát, később a csokisat is és hú, de finom. Szóval azt hiszem, hogy ez az esküvő most jó időre helyre rakta a lelkemet, mert tényleg mindig nagyon izgulok, hogy hogy tetszik és hogy ízlik a tortám.

Köszönöm a lehetőséget Tícia & Norbi! :) Legyetek nagyon-nagyon boldogok!

Egy októberi esküvő margójára

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Keresés

Galéria

Cimkék

Szösszenet magamról

Blogarchívum

Partnerek