Bombolone: Rumos-diós tiramisu

Noha a héten is még kőkeményen zajlik a pihenés, azért immáron egy jól ismert konyhában nem bírok ellenállni egy kis sütögetésnek. Ebben mondjuk volt némi túlzás, tekintve hogy a címben szereplő ínycsiklandó olasz sütemény még mutatóba sem kerül a sütő közelébe se. Éppen ezért gyors és könnyű elkészíteni, az íze pedig mennyei és igen kiadós.

Nyilván rengetegen ismeritek, pláne, hogy az egyik legfőbb hozzávalójának dobozán is található egy remek recept. Lényegében nem is nagyon tértem el tőle, no de persze azért nem is követtem pontosan, hisz akkor nem én lennék. Különösen, hogy kiötlöttem, hogy ha már egy éve áll itt egy zacskó dió a majdnem kerti diófáról – töretlenül :( -, akkor éppen itt az ideje, hogy használjam is.
Hozzávalók:
25 dkg mascarpone
2 dl habtejszín
2 tojás
2 adag kávé
1 dl tej
rum
porcukor
2 zacskó bourbon vaníliás cukor
1 zacskó babapiskóta
3 marék dió

Szóval pikk-pakk lefőztem 2 adag kávét, tettem bele egy kávéskanál cukrot, kb. 1 dl tejet és 2-3 evőkanál rumot. Hagytam kihűlni. Közben a 2 tojást szétválasztottam, a sárgájákat bourbon vaníliás cukorral és egy kis kanál porcukorral kihabosítottam. Hozzáadtam a mascarponét és tovább vertem habverővel, míg viszonylag kemény habbá vált, végül beízesítettem még 2 kk. rummal. A habtejszínt külön edényben vertem habbá és óvatosan forgattam össze a mascarponés habbal. A diót klopfoló segítségével durvára törtem. A babapiskótákat a kávéba merítettem, egyesével 2-3 másodpercig, hogy átitatódjanak, de mégse ázzanak el teljesen. Egy magasabb szélű tálban, sorba egymás mellé pakoltam őket, rákentem a krém felét, meghintettem a tört a dióval és szitán át leszórtam cukrozatlan kakaóporral. Ha a tálunk engedi, akkor ebből a mennyiségből ideálisan pont 2 szintes tiramisu jön ki. Tehát az előző rétegezést megismételjük. Óvatosan letakarjuk a tálat és hűtőbe tesszük. Pár órán át hagyjuk pihenni, utána már bátran fogyaszthatjuk, de igazából egy éjszaka tesz igazán jót neki, hogy alaposabban összeérjenek az ízek. A nyers tojássárgája miatt persze túl sokáig nem tárolható, szóval lehetőleg legyen elég érdeklődő, hogy másnap biztosan elfogyjon a finomság. Mindjárt megyek is vele szomszédolni. ;)

Halkan megjegyzem, hogy eredetileg Amaretto likőr - egy kiváló marcipán illatú mandulalikőr- kellene hozzá, amiből talán még néhány csepp akad is otthon. Nagyjából 7 éve vettem egy üveggel, kifejezetten a tiramisu kedvéért. Ez idő alatt sikerült is kb. négyszer elkészítenem ezt a nem éppen bonyolult nyalánkságot, úgyhogy csodás befektetés volt, ugyanis a likőr 95%-a gyakorlatilag elpárolgott. :-/ Ha bárki szert tud tenni kis üveges verzióra, amilyet én még nem láttam, vagy éppen biztosított az Amaretto egyéb felhasználása/ elfogyasztása, akkor vegye meg bátran. Egyéb esetben viszont jó szívvel ajánlom a rumot, mert bár az kissé "póriasabb" és több édességből is megszoktuk az ízét, de mindenképpen jobban megéri és vele is nagyon finom lesz az édesség… a dióhoz pedig kifejezetten jól illik, bár az szintén nem része az eredeti receptnek. Ahogy a mascarponét sem feltétlenül tejszínhabbal lazítják, hanem a tojásfehérjékből vert habbal keverik össze óvatosan. Mint minden népszerű süteménynek, ennek is van számos változata, ami nem baj. A lényeg, hogy finom legyen! ;)

Rumos-diós tiramisu

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Keresés

Galéria

Cimkék

Szösszenet magamról

Blogarchívum

Partnerek